Nincs ének és házisárkány, helyette szív van és bátorság – ezzel szolgál a vírusidőszak óta az első nagyszabású Disney-produkció, az élőszereplős Mulan, amely magasabb korhatár-besorolást – 12 éven aluliak számára nem ajánlott –, ázsiai színészeket és földhözragadtabb történetet kapott.
Mulan balladája már másfél ezer éve a kínai kultúra része, mégis egy Disney-mese kellett hozzá, hogy az egész világ megismerje. Az egyetemes emberi értékek mindenek felett állnak: földrajzi helytől, korszaktól, beszélt nyelvtől és nemtől függetlenül univerzálisak, tiszteletre méltók és követendők. Hogy ezt épp Kína VI. századi, mélyen patriarchális társadalmában ismerték föl, egyszerre meglepő és valahol törvényszerű (hol, ha nem náluk?). A hűségről, a bátorságról, az igazságról és a család iránti elkötelezettségről egy tini lány adja fel a leckét, aki nem rest szembeszállni emberrel, ördöggel és a társadalmi elvárásokkal. Ugyanez a mese ma már többről szól: a nemi szerepek újragondolásáról.
„Az lehetetlen, hogy nő vezesse a férfiak alkotta sereget”
A mostani élőszereplős változat az 1998-as animációs mesénél jóval messzebbre megy e kérdésben. A Disney rendkívül (ön)tudatos az egyenjogúság témakörében: Mulan történetét ma nőkkel mesélteti el. A forgatókönyv, a rendezés és a kamera is női kézben van, ami a félreértések elkerülése végett nem jobb vagy rosszabb minőséget, hanem pusztán lehetőséget jelent. Niki Caro rendező könnyen azonosult Mulannal, akinek történetére Hollywood parabolájaként tekint. Caro szerint az alcímben olvasható idézet sajnos ma is bármelyik filmes stúdióban visszhangra találna.
Az új-zélandi rendezőnő első nagy sikerében, az Oscar-díjra jelölt A bálnalovas című filmjében Mulanéhoz hasonló témát dolgozott fel: a hagyományokkal szembemenő maori lány történetét, akinek a jövőbeli családfő szerepét kell betöltenie egy olyan közösségben, ahol ez évezredek óta a fiúörökös sorsa. Majd leforgatta a Jim White sportedzőről szóló életrajzi filmet, a Terepfutást a Disney-nek, Kevin Costner főszereplésével, és ezzel kiérdemelte (persze miután Ang Lee nemet mondott), hogy ő legyen a második nő a filmtörténetben, aki százmillió dollárt meghaladó Disney-produkció irányítását kapja a kezébe a Mulannal (az első Ava DuVernay a csúnya buktát produkáló Időcsavarral).
Coming out és nolani realitás
A Mulan-film nem az animációs változat másolása (mint Az oroszlánkirály esetében): egyszerre merít a rajzfilmből és az eredeti balladából. Nincs Musu, a szószátyár házisárkány, és ezúttal dalra sem fakadnak a filmben, mint tavaly az Aladdinban. Az alapsztori persze ugyanaz: északi betolakodók ellen hív harcba az uralkodó, minden családból egy férfit. Mulan apja harcedzett, de sérült katona, aki fölött már eljárt az idő. A lány ölti hát fel a vértjét, és az éj leple alatt távozik, hogy apja helyett vonuljon háborúba, fiúnak adva ki magát. A hagyomány szerint becstelenség, amit művel, a büntetése: száműzetés. Ez rosszabb, mint a halál, mert ezzel szégyenbe hozza a családját. Mulan a felkészülés és a harc során kivívja katonatársai elismerését, ám belül emészti a hazugsága. Döntenie kell: vállalja magát és tette következményeit, vagy hátat fordít őseinek és saját magának? A jó emberek útja persze erősen determinált.
Caro földhözragadtabb verzió mellett tört lándzsát, mondhatni, igazi női Nolan…
