A felnövés már önmagában, minden testi és lelki vonatkozásában is elég nyűg, kinek hiányzik erre még egy családi átok is? Az éretté válás közben pont úgy érezzük magunkat, mint az elefánt a porcelánboltban – vagy mint egy vörös panda a Pixar Stúdió új meséjében, akit bedobtak a kamaszkor mély vízébe. Megjött a mozikba a Pirula Panda: az az animációs film, amit elsősorban a serdülő lányoknak (és szüleiknek) készítettek.
A 13 éves Mei Lee valódi egyéniség: nagyszájú és magabiztos az egyik oldalon, kötelességtudó és tiszteletteljes a másikon. A megtestesült szülői álom, igazi mama kedvence: mindennapjait – barátai legnagyobb bánatára – szinte kizárólag az iskolának és a családnak szenteli. Egy csapásra kibújik azonban belőle az állat, amikor kedvenc fiúzenekara ellátogat a városba, és a szülői szigor tiltótáblát helyez a koncertlátogatásra. Hatalmasra nyílik lelkében a szakadék a megfelelés kényszere és a kamaszkor káosza közt, amelybe – vörös panda képében – benyomakodik az addig elrejtett, megörökölt énje.
Mei Lee kezdetben szabadulna a családi átoktól. A serdülőkor testet és lelket egyaránt megsorozó hormonbombázása már így is több a sok(k)nál. A háta közepére sem kívánja, hogy ahányszor izgatott lesz, még esetlen és szőrös medvévé is változzon. Panda énje azonban elhozza azt a szokatlan és törékeny egyensúlyt, amelytől az élete teljesebbé válhat. Így jókora dilemma elé kerül, amikor döntenie kell arról, hogy a maci menjen-e, vagy maradjon.
Domee Shi író-rendező a Bao című rövidfilmjével nyert Oscar-díjat, amely A hihetetlen család 2. előtt dolgoztatta meg szülőként a lelkünket és a könnyzacskóinkat a mozikban. A Merida, a bátor után a stúdiónál ez a második film, amelynél nő kerül a kormánykerékhez – ezek szerint a Pixar nem csak a mesék terén innovatív. Érdekes, hogy a hangsúly mindkét filmnél a medvéken, a változáson és az anya-lánya kapcsolaton található. Az elsőfilmes Shi szájbarágó didaktikusság helyett inkább kézen fogja a gyerekeket, és elképesztő empátiával, valamint sok-sok humorral vezeti át őket a kamaszkor jéghegyei közt. Amin pedig lehet nevetni, azzal már érdemes azonosulni, és talán nem is kell tőle annyira félni.
A Pirula Panda minden könnyedsége és egyszerűsége ellenére egy meglepően összetett és rétegzett mese.
