Pimaszak, szófogadatlanok és lepattan minden a páncéljukról: naná, hogy a tinikről van szó, akiknek még különösebben szuperhősnek sem kell lenniük, hogy visszafeleseljenek a világnak.
Szeretett teknőceink még talán soha nem voltak ennyire szeleburdian tinédzserek a szélesvásznon. Éppoly sebesen – és dőrén – pörög a nyelvük, amilyen gyorsan – és felelőtlenül – forog az agyuk: hajtják őket a hormonok, a megfelelési kényszer, valamint az apró-cseprő vágyaik. Lelkesen tartanak tükröt a nézőtéren helyet foglaló kiskamaszoknak, akik készek azonosulni velük, felnézni rájuk. Ilyenkor pedig aligha számít, hogy az új etap méltó az alcíméhez: csupa káosz, groteszk rémlény és elcsépelt szójáték (Lehány Leány?!), ha egyszer van mibe fogódzkodni a vásznon. Még ha „csak” néhány felvágott nyelvű, bizonytalan és növésben lévő kölökről van is szó.
Animációs filmként az új Tini Nindzsa Teknőcök-mozi – objektíven szemlélve – a középszeren poroszkál. Ugyanakkor, az itthon a Kingpin gondozásában napvilágot látott képregények tükrében, meglepően korrekt adaptáció, enervált Szecska mester ide vagy kis hableányosan sötétbőrűvé színezett April oda. Kezdetben nem tudtam mit kezdeni azzal a bizarr összképpel, ami a humor és a vizualizáció frontján helyenként a képembe robbant, amíg meg nem láttam Seth Rogen nevét az eredeti szinkronhangok és a producerek mellett az írói stábban is. Nem beszélve a rendezői székben helyet foglaló, korábban a Netflix Oscar-jelölt meglepetés-animációját, A Mitchellék a gépek ellent ledirigáló Jeff Rowe-ról. Így már rögtön sok minden a helyére került.
Látásmódjában a Pókverzumos-rajzfilmek képregényesen elnagyolt vizualizációját próbálták meglovagolni, ami ellentmondásosan sikerült: a megközelítés ugyan stílusos, viszont a mozgalmasabb akciók darabokra esnek szét (talán ez a következménye annak, hogy Rogen produceri cége lazábbra vette a gyeplőt?!). A szögegyenes sztorit helyenként megcsavarták, így jókora vargabetűkkel jutunk el a végkifejletig. Mondanivaló tekintetében a film jelesre vizsgázik: az elfogadásról és az összetartozásról mesél, miközben hőseink megtanulnak nemet mondani a könnyebb utat szimbolizáló nyájösztönnek is. Ugyanakkor a Mutáns Káoszt vitán felül a négy teknőc közt pazarul működő kémia viszi el a hátán: a mozi legjobb pillanatai, amikor a tesók egymást zrikálják. Még soha nem voltak ilyen emberiek ezek az elnagyoltan felskiccelt, mutáns tinik!
Térélmény terén a mozi nem remekel, így én feleslegesnek érzem kipengetni a borsosabb 3D felárat. Tízéves kor alatt nem igazán ajánlanám, tekintetbe véve, hogy mennyire kötötte le körülöttem a vetítésen a kisebb korosztály figyelmét. Ha beültök rá, tessék megvárni a stáblistás jelenetet is, ami garantáltan megdobogtatja minden TMNT-rajongó szívét!
Bányász Attila