Hollywood előszeretettel áraszt el minket korrupt zsaruk történeteivel, s a moziból kijövet akaratlanul is sandán fürkésszük az utcasarkon posztoló „fakabátot”. Ilyenkor persze segítségünkre siet a népi bölcsesség, miszerint „nem zörög a haraszt”, de akárhogy is nézzük, a sztereotípia csúnya hibájába esünk. David Ayer, a „zsarufilmek krónikása” filmjében a hitelesség mellett bont zászlót. Az ide-oda rángatott kézikamera dokumentarista hatást keltő felvételei nyugtalanító alkotássá állnak össze. A valósághűnek ható képsorok láttán új értelmet és dimenziót nyer a már-már közhelyessé koptatott szlogen: szolgálunk és védünk!
David Ayer maga is problémás környékről származik és a tengerészgyalogságot használva ugródeszkaként hagyta hátra múltját. A fiatalon megtapasztaltakat alapul véve később olyan forgatókönyveket írt, mint a Denzel Washingtonnak Oscar szobrocskát hozó Kiképzés vagy a Dark Blue. Idővel a rendezői székben is helyet foglalt: a Nehéz idők Christian Bale-lel vagy Az utca királyai Keanu Reeves-szel bizony kőkemény zsarufilmek. Van még ennél is feljebb? Bebizonyította, hogy van: a hitelességet szem előtt tartva készítette el Az utolsó műszakot. A film forgatókönyvét mindössze hat nap alatt vetette papírra. A megszokott kliséket kerülő történet középpontjában egy mexikói-amerikai zsarupáros áll, akik Los Angeles egyik leghírhedtebb környékén járőröznek. Nyughatatlanságuk és forrófejűségük okán a kartelek és a bandák felfigyelnek rájuk, s ez a figyelem nem ér fel egy életbiztosítással.
A két fő karakter, Mike Zavala és Brian Taylor összeszokott párost alkotnak. Zavala mexikói származású rendőr, aki elégedett munkájával, kiegyensúlyozott magánélettel bír, feleségével épp családalapítás előtt állnak. Ezzel szemben társa, Taylor a járőrözést csak ugródeszkának tekinti, nyomozónak készül, magánéletében pedig most kész megállapodni, s rátalálni élete szerelmére.
Taylort Jake Gyllenhaal játssza, a tőle elvárt színvonalon. Gyllenhaal is szerepelt már mindenben, mindegy neki, drámai, háborús, sci-fi, vígjátéki vagy akciófilmes műfajban kell jeleskednie, mindenhol helytáll. Ráadásul a film különösen szívügye volt, a forgatókönyv átlapozása után nemcsak a főszerepet, hanem a produceri teendőket is felvállalta.
Zavalát Michael Peña kelti életre. A színészt főleg mellékszerepekben láthattuk eddig, igen emlékezetesnek bizonyult az Ütközésekben. Peña igazán tehetséges, és különösen dicséretes, hogy Gyllenhaal hagyja érvényesülni, nem nyomja el, és a kolléga ki is használja a helyzetet. Peña eddigi élete legjobbját nyújtja. A két színész nemcsak a filmben, de a magánéletben is igazán jó barátokká váltak. Együtt csinálták végig a rendőrségi kiképzést, ahol alaposan összecsiszolódtak. Az öt hónapos felkészülés során többször részt vettek valódi, 12 órás járőrözésen is a Los Angeles-i rendőrökkel karöltve, Gyllenhaal még egy valódi gyilkosságnak is tanúja volt.
Emlékeztek a Kiképzés azon jelenetére, amikor az Ethan Hawke által megformált Jake-et a mexikói nehézfiúk a lábánál fogva bevonszolják a fürdőszobába, hogy a lehető legkevesebb koszt hagyva maguk után kivégezzék egy lefűrészelt csövű puskával? A film talán legbrutálisabb jelenete. Nos, Az utolsó műszak több hasonlóból tevődik össze. A film legjobb pillanatai, amikor Zavala-Taylor párost helyszínre hívják, ezekből mindig valami megdöbbentő kerekedik ki. Többször is lúdbőrözik vagy épp a bicska nyílik ki a zsebünkben, miközben Ayer szinte észrevétlenül éri el, hogy egy hullámhosszra kerüljünk a két főszereplővel.
A film jeleneteinek rögzítése kézikamerával történt. Négy kamerát alkalmaztak a forgatás során, ebből kettő Gyllenhaal és Peña mellkasára tűzött gombkamera volt. A kézikamerás megoldás kettős hatást kelt: dokumentarista jelleget kölcsönöz, ami bizonyos fokú távolságtartást feltételez, ugyanakkor testközelből mutatja be a történéseket, amitől az események sűrűjében érzi magát a néző. Fura módon a filmben a két, egymással látszólag ellentétes hatás remekül működik, sőt kiegészíti egymást. Ugyanakkor sokszor zavaró a kamera rángatása: míg a lövöldözéseknél és az autós üldözéseknél a bennfentes érzés jól működik, addig a kézitusáknál semmit nem tud kivenni a néző a kezek és lábak kavargásából. Összehasonlításképp: a Cloverfieldben vagy Az erő krónikájában majdhogynem állóképet rögzítettek Az utolsó műszakhoz képest, tehát akiket már ott zavart, kerülje el ezt a filmet.
A filmet Newton körzetben, Los Angeles egyik leghírhedtebb kerületében rögzítették, és olyan helyeken forgatott a stáb, ahol azelőtt még soha nem fordult meg kamera. A filmbéli bandatagok olyan színészek közül kerültek ki, akik maguk is bandák uralta környékről származnak, és volt már összetűzésük a törvénnyel. A film mellékszerepeiben láthatjuk még Anna Kendricket (Egek ura, Fifti-fifti), America Ferrerát (Ki ez a lány?) és Natalie Martinezt (Halálfutam).
Az utolsó műszak a sokkoló jelenetein túl sokkal többről szól: megismerjük belőle a valódi rendőri munkát, a járőrtársak egymásra utaltságát, azt a bajtársiasságon messze túlmutató, már-már családi kötődést, ami összeláncolja ezeket az embereket. Ayer nem véletlenül törekedett a hitelességre, nagyon jól ráérzett, hogy új filmjében mivel tud még többet nyújtani a nézőnek: hiszünk neki, és hiszünk a színészeinek is – karaktereik sorsa a film végére a legkérgesebb szívű ember számára sem marad közömbös.
Publikálva: filmtrailer.hu (2012. november 6)