Bemegy az agyonvarrt karú orosz börtöntöltelék, az Avatarból szalajtott na’vi-kék kísérleti nyúl, a szájmenős kolibri, az introvertált homokos és a deresedő hajú tini a kocsmába… ez nem vicc, hanem a Dreamworks új animációs filmje! A Télapó, a Húsvéti Nyuszi, a Fogtündér, az Álommanóként funkcionáló Homokember és Dér Jankó közös mesét kaptak, mert figuráik szétfeszítették saját történetük kereteit, s egy csapatba verbuválódva belecsaptak a lecsóba. Az év vége egyetlen karácsonyi hangulatú animációja bizony igazi instant öt az egyben, szigorúan felrázva és nem keverve!
Már az is rejtély, hogy mint az egyetlen karácsonyi hangulatú animáció mit keres Az öt legenda a novemberi bemutatók közt, de a forgalmazói döntések mindig is az érthetetlen szinonimájaként aposztrofálódtak, különben is, ne keressünk mindenben logikát (természetesen biztos megvan a maga “anyagias” magyarázata). Másrészt, aki kiakad a népszerű mesehősök “összeházasításán”, jelen esetben ne Hollywoodot és közvetve a Dreamworks Stúdiót kezdje sárral dobálni, ugyanis a film William Joyce népszerű amerikai író gyermekkönyvsorozatán, a már három kötetet megélt Guardians of Childhood-on (A Gyermekkor Őrzőin) alapszik. Ez csöppet érezhető is a produktumon, a Dér Jankó ébredése sztoriszál ugyanis meglepően életképesnek bizonyul.
A történet tehát Dér Jankó “mennybemenetelét”, konkrétan: őrzővé avanzsálását járja körül (e mesehősökbe vetett hit védi meg a gyermekeket a rossz dolgoktól), amiből következik, hogy előtte meg kell járnia a sötétséget is. Minden emberi kishitűségét le kell vetkeznie, de természetesen ahhoz, hogy megdicsőülhessen előbb rá kell találnia régi önmagára, s válaszolnia egy egészen egyszerű kérdésre: ki ő valójában? Hogy ne fulladjon a mese HBO Terápiás pszichoanalízisbe, fölbukkan a gonosz is, a sötétségért és a rémálmokért felelős Szurok képében. Engem csöppet a Disney ’97-es Hercules rajzfilmjének főgonoszára, Hádészra emlékeztet annyi kitétellel, hogy nem annyira karizmatikus, s híján van minden humorérzéknek (utóbbi meglehetősen nagy hiányosság!). Szurok célja az őrzők hatalmának megingatása, s akaratlanul is fölmerülhet bennünk a kérdés, Juvenalis (és Alan Moore) után szabadon: Quis custodiet ipsos custodes (Ki őrzi az őrzőket)?
Peter Ramsey ilyen-olyan tisztségben már számtalan nagyköltségvetésű filmben közreműködött, azonban ez az első egész estés rendezése. A történet sajátosságait leszámítva nem is rossz kezdés, jó úton halad a biztos kezű hollywoodi iparossá válás felé (hogy ez most dícséret vagy sem, azt a kedves Olvasóra bízom). A látvány terén, mint azt a DreamWorks istállójából kikerülő produkciók esetében már megszokhattuk, igazán kitettek magukért a designerek, grafikusok, programozók meg a többiek, panasz nem érheti a ház elejét. A mesehősök saját “hátországa” sikerült a legszebben, különösen a kisebbek fogják élvezni a nagyon színesen és humorral ábrázolásra került, mesehősönként eltérő világokat. Igazán grandiózusra sikerültek a figurák összecsapásai is, s szerencsére megragadnak minden alkalmat, hogy minél többször összeakasszák a bajszukat. A 3D is egészen jól sikerült, érdemes kipengetni a borsosabb jegyárat, nagyobb élményt nyújt a gyerekek számára.
A karakterek – mint a beharangozóban utaltam rá -, meglehetősen különösre sikeredtek, ennek ellenére szerethetőek, főleg Dér Jankó figurája bír meglepően emberi vonásokkal (nem csak külsőségekben). Igazán szórakoztatóak az Északi (alias Télapó) világát benépesítő manók, amelyek mintha a Gru csetlő-botló mignonjainak téliesített változatai lennének. S kár a mindössze egyetlen poént (“Nem tetszik! Fesd át!”) kapó yetikért, velük is lehetett volna sokkal többet kezdeni.
Dér Jankó eredeti hangját Leonardo DiCaprio kölcsönözte volna, azonban végül Chris Pine vállalkozott a szerepre. A többi figurát is ismert színészek szólaltatják meg, mint Alec Baldwin, Hugh Jackman, Isla Fisher és Jude Law. A moziban ebből persze semmit sem hallhatunk, de szerencsére a magyar szinkronszínészeink krémjének sincs miért szégyenkezniük: Fehér Tibor, Csuja Imre, László Zsolt, Csuha Bori és Stohl András kitűnő munkát végeznek.
Bár Az öt legenda nagyon színes és mozgalmas film lett, történet, humor és figurák frontján meg sem közelíti a DreamWorks korábbi sikerfilmjeit (Madagaszkár-trilógia, Kung Fu Panda 1-2, Shrek-trilógia, Így neveld a sárkányodat). Ettől függetlenül – s mivel nincs más – nyugodtan beülhetünk rá a csemetéinkkel a moziba – bár a 6 éves korhatárt Szurok rémálomcsődörei miatt picit alacsonynak érzem -, s még mi, felnőttek is jól szórakozhatunk rajta. S mivel a Fogtündér, a Homokember és Dér Jankó kevésbé ismert figurák itt a mi régiónkban, akár felfoghatjuk folklórtörténeti utazásnak is! Úgyis ráfér kis hazánkra egy kis kultúra!
Publikálva: filmtrailer.hu