A Marvel egy évtizede építgetett filmes univerzumát két és fél óra alatt kapja szét egy Bruce Willis-klón, aki kesztyűs kézzel bánik (el) hőseinkkel! Itt már „Chuck” Norris segíthet!
Még alig csillapultak az első szertefutó hullámgyűrűk a képregény-adaptációk tavának felszínén, amit a Fekete Párduc féltéglája keltett, amikor a Marvel, minden finomkodás nélkül, ezúttal egy egész holdat vág bele a közepébe. És még Hulk sem kell kozzá. Csupán a Russo-tesók, akik A tél katonájával új alapokra helyezték az Amerika Kapitány-szériát, mi több, elsőként ereszthették egymásnak főhőseinket. A Polgárháború súlytalan “cicaharca” elég meggyőzőnek bizonyult ahhoz, hogy a Marvel a legepikusabb és legmonumentálisabb, csak két részletben elmesélhető, és így a végtelenségbe nyúló szuperhős-dzsemboriját a fivérek hatáskörébe utalja.
A Végtelen háború a klasszikus marveli receptet követi: a sztoriját mérnöki precizitással igazították az egyeneshez, és tulajdonképpen nem is szól másról, minthogy Thanos, a Titán elindul begyűjteni az Univerzum paklijának ászait, a Végtelen Köveket, amelyekkel mindent elpusztíthat. A Marvel összes eddigi filmje ebbe a végső nagy megmérettetésbe torkollik, amelyben hőseink a Gyűrűk Ura megalomániás tömegjelenetei közepette trappolnak bele a saját végzetükbe.
A Marvel filmjeinek közös narratív folytonossága teszi lehetővé, hogy a Végtelen háború minden különösebb expozíció nélkül belecsaphasson a lecsóba: rögtön a dolgok közepében találjuk magunkat, mintha csak addig álltunk volna föl a Thor: Ragnarök végén, hogy kiugorjunk a büfébe egy újabb adag popcornért. Nem is rejtegetik Thanost, a legújabb Marvel-filmet egyértelműen ő uralja: a Titán bír a legnagyobb vászonidővel, miközben körülötte főhőseink nyüzsögnek, és próbálnak rajta fogást találni. Ebből fakadóan jobban megismerjük a figuráját, akinek “érdemeit” még csak nem is igyekeznek kisebbíteni, viszont sajátos nézőpontjának logikájára sikerül fényt deríteni. Ami persze kevés ahhoz, hogy azonosulni tudjunk vele – akárhogy nézzük is, Thanos fejest ugrott az őrület Mariana-árkába -, viszont karizmatikus antagonistává teszi, akinek megvannak a maga indokai a tetteire.
Josh Brolin nem taszítja le ugyan a trónjáról a motion capture “fura urát”, Andy Serkist, de rendesen odateszi magát színészileg is a szerep kedvéért, még ha el is veszik a több rétegnyi Bruce Willis-smink alatt. Brolin tehetségének ékes bizonyítéka, hogy hamarosan viszont láthatjuk Kábelként a renegát Deadpool legújabb filmjében. Azaz két Marvel-produkcióban is feltűnik más és más szerepben alig egy hónap leforgása alatt.
Josh Brolin nem taszítja le ugyan a trónjáról a motion capture “fura urát”, Andy Serkist, de rendesen odateszi magát színészileg is a szerep kedvéért, még ha el is veszik a több rétegnyi Bruce Willis-smink alatt. Brolin tehetségének ékes bizonyítéka, hogy hamarosan viszont láthatjuk Kábelként a renegát Deadpool legújabb filmjében. Azaz két Marvel-produkcióban is feltűnik más és más szerepben alig egy hónap leforgása alatt.
A Russo-tesók ügyesen mozgatják a történet szálait, és a rengeteg szuperhős ellenére sem tűnik túlzsúfoltnak a produkció. Nagyrészt (majdnem) mindenki kap elég játékidőt, különösen élvezetes az egók csatája, amikor Stark és Strange összefutnak, vagy amikor a Galaxis Őrzői és a Bosszúállók sztori szálak végre-valahára összefonódnak. A humor szintjén viszont visszafogottabb a film, bár lehet, hogy ez csak a Ragnarökkel a hátunk mögött tűnik így. Azért némi önirónia belefér, amit pont Stan Lee cameója vagy Eitri, a kovács személye szállít.
Na de nem is dívik, hogy a Marvel-hősök harsány röhögések közepette egyensúlyozzanak az enyészet szakadéka felett – ez nem egy Deadpool-film! -, elvégre az egész világegyetem sorsa forog most kockán. És számíts bármily végkifejletre, a végén Thanos garantáltan a képedbe vágja az ajtót! Erre nem voltunk – Te sem, én sem – felkészülve!
A látványra – mint azt a Marvelnél már megszokhattuk – nincs panasz, a készítők odafigyelnek a tárgyak fizikájára is – nemcsak odafestenek egy ufót a város fölé, tényleg olyan benyomást kelt, hogy ott van, és ha rád zuhan, akkor agyonnyom -, IMAX-ben pedig olykor egyenesen szédítő, így érdemes lehetőleg minél nagyobb formátumban megtekinteni, és a térélményre is megéri ráfizetni. A film hatalmas tömegjelenetei – ilyet eddig még Marvel-filmben nem láthattunk – impozánsak, és a Gyűrűk Ura csatajeleneteit – ez marad, úgy látszik, most már az etalon – idézik.
A Végtelen háború pont azt nyújtja, amit az előzetesei alapján ígér. Annál semmivel sem többet. De ha ezzel a résszel most lezárulna az egész Marvel-moziverzum, akkor sem lenne okunk panaszra. Ez az etap akár lezárásnak is megtenné. A folytatástól viszont picit tartok. Jöjjön bár valami mágikus vagy alternatív univerzumos megoldás, egyvalamiből nem engednék: hamut a hamunak, port a pornak.
Publikálva: filmtrailer.hu