Akció, extrém sportok, és mindenen túl mutató férfibarátság: mélyebb és igazabb, mint bármilyen szerelem, mert a kulcsa a megértés, amely egyazon lélek két felét köti össze. Kathryn Bigelow akciófilmje a fantasztikus életérzésével és a lehengerlő atmoszférájával áttörte saját műfaji kereteit, és időtálló klasszikust teremtett.
Kathryn Bigelow határait feszegető, karakán filmkészítő, aki egyaránt otthon érzi magát a szárazföldön, a vízen és a víz alatt is. A női rendező boldogan veti magát elsüllyedt tengeralattjáró, az Irakban küldetést teljesítő tűzszerészek vagy épp a legnagyobb terroristavezér nyomába. Nem zavarja, ha a helyszínen forgatva bepiszkolódik a keze, vagy az inge a hátára tapad az izzadtságtól. Az sem igazán, ha az általa elképzelt üldözési jelenethez sufni tuninggal kell összedobni egy kamerát. Nőként elsőnek vehette át a legjobb rendező díját (A bombák földjén, 2008) az Oscar történetében, amelyet ráadásul az exe, James Cameron orra elől halászott el. A Holtpont a ’90-es évekbeli remeke, amellyel egyrészt bevezette Keanu Reevest az akciószínészek pantheonjába, másrészt rajta hagyta a keze nyomát az akciófilmek aranykorán.
Bigelow Holtpontja a buddy és a heist, azaz a „haver-” és a bankrablós filmek zsánereit házasította egymással, majd az egészet megmerítette az extrém sportok világában. Ismerős valahonnan? Halálos iramot diktálva olyan magával ragadó módon ábrázolja a szörfözés és az ejtőernyőzés felszabadító mámorát, amely sóvárgást kelt bennünk: legszívesebben mi is deszkára vagy a szédítő mélységbe pattannánk. Siklás vagy szabadesés? Egyre megy! A kulcs a vágy az eggyé válásra, a semmiben való önfeledt feloldódásra és a közösségbe tartozáshoz.
