Kong ezúttal a Koponya-szigeten tör, zúz, és tart rendet jó királyként, amíg a legkártékonyabb élősködő – naná, hogy az ember! – be nem pofátlankodik az életterébe!
Az új King Kong-film, mint a címe is mutatja, a Koponya-szigetre fókuszál, azaz arra a helyre, ahol Kong a király. Így nem a korábbi klasszikus King Kong-film sztoriját regélik el újfent nekünk az alkotók – azt hiszem, egy ilyenre a kutya sem lenne kíváncsi a Peter Jackson-féle változat után! -, hanem ezzel az új reboottal valóban más irányból próbálnak közelíteni a hatalmas majom eposzához. Nagyon persze nem erőltetik meg magukat! Nem a történet megreformálása a cél, hanem egy látványos kalandfilm létrehozása a blockbuster szabályai szerint: amíg bent ülsz a moziban, hasson a lehető legtöbb érzékszervedre, ám utána csupán annyi maradjon meg belőle, hogy tényleg qrva nagy volt ez a majom. S ebből a szempontból tényleg egy baromi szórakoztató produkciót sikerült összetákolni!
Ebben a filmben annyi főhajtás található más klasszikus produkciók felé, hogy csoda, ha az első ránézésre a ZZ Topból szalasztott Jordan Vogt-Roberts rendező és társaik nem kaptak gerincferdülést a forgatás során. A sztori ezúttal akkor kezdődik, amikor az amerikaiak feladják Vietnammal kapcsolatos terveiket, és kihátrálnak a háborúból (1973). Néhány szakasz katonát átvezényelnek egy titkos katonai projektbe: “turistákat” kell körbevezetniük egy isten háta mögötti, még feltérképezetlen csendes-óceáni szigeten, és vigyázni a civilek biztonságára. Nyilvánvalóan nem fűlik hozzá a foguk, hogy a megérdemelt eltáv helyett tudósokat pátyolgassanak, de a parancs az parancs! Főleg ha a poszttraumás stresszben szenvedő parancsnokuk, Packard utasítja őket erre!
Így épp egy Apokalipszis most! előtt tisztelgő helikopteres rohammal vennék birtokukba a szigetet, ha a hely fura ura ki nem fejezné nehezményezését ebbéli elhatározásukkal kapcsolatban, s nem törölné le a vagány vigyorukkal együtt a “kávédarálóikat” is az ég kék hátteréről. Persze Packard, mivel a vietkongok nemrég alaposan elkenték a szája szélét, nem engedheti meg magának, hogy még nagyobb csorba essen a tekintélyén egy büdös majom miatt, így a szétszóródott csapata sorainak rendezése után úgy dönt, vadászni indul. A szigeten a világháború óta ott rekedt pilóta hiába bizonygatja, hogy Kong pusztulása végzetesen felborítaná a sziget ökoszisztémáját, az pusztán a túrát eredetileg vezető vadász, a csapat hivatalos fotósa és néhány geológus esetében nem talál süket fülekre. Mielőtt az emberek klikkekbe tömörülve belekezdenének a pusztításba, ki Kong oldalán, ki vele szemben, kénytelenek rádöbbenni, hogy a Természet Anya sokkal nagyobb (és bölcsebb) náluk, és a Titánok Csatáját hivatva előkészíteni ismét csak statiszta szerepet oszt ki számukra.
Kong hatalmasabb, mint valaha! De ha valaki azt gondolná, hogy a majomkirály méretei pusztán az alkotók megalomániáját tükrözik vissza, csalódniuk kell: Kong “nagyságára” választ a stáblista utáni jelenet nyújt. Bizony, a Warner Bros. szörnyuniverzuma tágul, s nem elégszik meg holmi bőregér vs. Kripton fia szintű, feledhetőre sikerült küzdelemmel, ide nagyobb, egyetemesebb méretű adok-kapok kell! S néhány év múlva talán sor is fog kerülni rá!
De ne siessünk annyira előre! Ha nincs is nagy sztorija a legújabb Kong-etapnak, látványfilmnek elsőrangú! Kapunk benne CGI-t dögivel, ugyanakkor autentikus helyszíneket is, bár nyilvánvalóan Oscar-díjas színésznőre itt semmi szükség, azért Brie Larsont szívesen elnézegetjük, még ha színészi kvalitásait nem nagyon kell hadrendbe állítania! Tom Hiddlestonnál hiteltelenebb “afrikai” vadásszal még az életben nem találkoztam a vásznon, de jól áll neki a puska mindkét vége, s ha most nem is partnernője kebleit stíröli, azért működik köztük a kémia! A “nagy öregek” lelkesen asszisztálnak: John Goodman kissé már törődött, de mit neki egy kis dzsungel, Samuel L. Jackson a legmegbízhatóbb “feka rosszfiú”, akire mindig lehet számítani, John C. Reilly Tesó-tusákon edződött humorával viszont nagy kakukktojás a mezőnyben! Tulajdonképpen a film hátulütője a humor fájó hiánya, a cecelégyként repkedő, gyorsan lecsapható, és később idézhető egysorosok, amelyeket Reilly-nak kellene improvizálnia, ám ez nem nagyon jön neki össze!
Toby Kebbell egyre inkább Andy Serkis nyomdokaiba szegődik, legalábbis az animált karakterek terén, ugyanis Jack Chapman – talán Billy apjaként beazonosíthatóbb! – karaktere mellett ő formálja meg magát King Kongot is. Kebbell már rutinosan mozog a speckó felszerelésben az orra elé lógatott kamerával a zöld háttér előtt, hiszen A majmok bolygója folytatásában (Koba), a Warcraft-filmben (Durotan / Antonidas) és a Fantasztikus Négyesben (Dr. Doom) is animálták már a figuráját. Shea Whigham karakterét érdemes még kiemelni kihagyott ziccerként. Az életunt, mindenbe belefásult Cole-t Whigham nagyszerűen kelti életre, de minek? Kiaknázatlanul sikkad el a páfránylevelek között.
Jordan Vogt-Roberts rendező első nagyjátékfilmje, A nyár királyai után kapott akkora bizalmat, hogy egy megaprodukciót levezényelhessen. Érezhetően a látványra helyezte a hangsúlyt, viszont ezzel háttérbe szorította a figuráit, még tulajdonképpen magát King Kongot is. Az eredeti filmből visszaköszönő Koponya-sziget viszont kellemes ráncfelvarráson esett át Vogt-Roberts felügyelete alatt, ezt mindenképpen a direktor úr javára írhatjuk. A Kong: Koponya-sziget széria indításnak tulajdonképpen nem rossz, bár semmi igazán emlékezetessel nem szolgál. Legfeljebb tényleg csak annyival, hogy a grandiózus látványvilágához ezúttal méreteiben is felér a mellékszerepre kárhoztatott hatalmas majom.
Publikálva: filmtrailer.hu