Stephen King új könyve, Az intézet – filmes zsargonnal élve – egy Tűzgyújtó-reboot. Az 1980-as klasszikusában egy nyolc éves kislányt rabol el a csúf, gaz állami intézmény, hogy nem mindennapi képességeit a saját céljaira kiaknázza. Az intézet ellenben magára az intézményre fókuszál, valamint arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehet-e létjogosultsága az abúzus bármilyen formájának egy magasztos cél érdekében? Azt mondod elszörnyedve, hogy szó sem lehet róla? És ha lehetőség adódna rá, hogy Hitler életének fonala már gyerekkorában elszakadjon? Vagy a szüleié? Esetleg – biztos, ami biztos alapon – az egész családfáé?

Felébredsz az éjszaka közepén. Borzalmas álmod volt, bár hogy mi az, nem tudsz visszaemlékezni. Úgy érzed, épphogy megmenekültél valami óriási veszedelemtől. Az ébredés a vészkijárat az Elm utcából. Körbe nézel a szobádban. Az ismerős dolgok megnyugtatóan vesznek körül. Saját kis életed nyomot hagyott a szoba minden négyzetcentijén. Itt minden a tied. A biztonság illúziója maga a realitás.
A csend sípolva türemlik a füledbe, a sötétség mélyén árnyak moccannak. A végtagjaid pillanat alatt kihűlnek, a jeges iszonyat a takaró alól egyre feljebb kúszik, hogy megragadja a torkodat.
A tudatalatti felszínére bukkan a bizonyosság: nem otthon vagy. Itt semmi sem valódi. Utánzat, mint a korábban beléd fészkelő biztonság érzete. Ez nem a te szobád. Egyedül vagy valódi egy valótlan világban. Valami le akarja másolni az életed. Kicsi és magányos vagy. Mindössze tizenkét éves.
Ez az általános ébredési folyamat King intézetében. Az első ébredés egy ódon komplexumban, amely tárt karokkal fogadja a paranormális képességekkel megáldott-megvert gyerekeket. Ez a hely lehetne akár Karácsonyországban is, ahová Charlie Manx juttatja el a kölyköket agg Rolls-Royce-án, ahogy azt King fia, Joe Hill a NOS4AU című regényében megálmodja.
De King aktuális regényének borzalmát nem vámpírok, megelevenedett szállodák vagy bohócbőrbe bújt szörnyek adják, hanem hétköznapi emberek. Ebből a szempontból Az intézet King legfélelmetesebb művei közé tartozik.
