Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot.
A film címe megtévesztő, mert látszólag valami agyatlan, akcióorientált trash mozit sejtet. Azonban teljesen másról szól a fáma, ugyanis a film kőkemény életrajzi dráma Sam Childersről, aki Afrika isten háta mögötti poklában érdemelte ki becenevét. Hogy ki ez a Sam Childers? Hát, nem piskóta a pali, annyi szent, de hogy ő maga mennyire az (vagy nem), arról nem mindennapi élete és tettei árulkodnak.
Stephen King és Pablo Larraín találkozása a képernyőn felér egy közös szerzői filmmel: miközben az író szinte szóról szóra adaptálta a saját írott művét, addig a rendező is belecsempészte a maga „nagy vizuális csendjeit” a képkockák közé.
Sosem volt aktuálisabb Colson Whitehead A Nickel-fiúk című regénye, amelyben a Pulitzer-díjas író többek közt az egyén társadalmi felelősségvállalásáról is mesél. A közös ügy éppúgy rólad is szól, nem bújhatsz el előle!
Stephen King új könyve, Az intézet egy Tűzgyújtó-reboot. Az 1980-as klasszikusában egy nyolc éves kislányt rabol el a csúf, gaz állami intézmény, hogy nem mindennapi képességeit a saját céljaira kiaknázza.
Stephen King és a fia, Owen összeálltak, hogy a nők védelmezőiként és a feminizmus lovagjaiként harcba szálljanak a világ ellen.
Az én nevem, a bájos Annie, ha haragszom, nem akarsz a közelemben lenni… Megnéztem a Karinthy Színházban a Stephen King klasszikusból készült Tortúrát, és benne Balázs Andreát, aki remek színésznő, nem pedig Kasszás Erzsi.