Isaac Asimov örökérvényű sci-fi klasszikusából, az Alapítványból az Apple TV Plus jóvoltából végre sorozat készült. Hogy méltó-e az alapjául szolgáló könyvekhez, az még a jövő zenéje. Mindenesetre a kezdet biztató: a bukásra ítélt emberiség tudásának lángját a száműzött Alapítvány próbálja megőrizni a történelem sötétbe boruló korszakaiban. Mert a tudás nemcsak hatalom, hanem egyben az újrakezdés záloga. A tévésorozat látványvilágára két epizód után nem lehet panasz. A kérdés inkább az, hogy az ezer évet felölelő, nagyívű történet vajon nem feszíti-e szét a formátum kereteit.
Az Alapítvány sztoriját a Római Birodalom hanyatlása és bukása ihlette. Asimov tollát így egyszerre vezette az ókori történelem és a második világháború lehangoló realitása. Történetében a tizenkétezer éves Galaktikus Birodalom roggyan meg. Az emberiség kirajzott az űrbe, lakható bolygók millióit kolonizálta, látszólag béke és rend uralkodik szerte az emberlakta galaxisban. Ám a népszerű matematikus, Hari Seldon, aki a társadalom működésének modellezésével foglalkozik, rámutat a Birodalom rendszerében tátongó repedésekre. Seldon a pszichohistória tudományával képes előre meghatározni a tömeges emberi reakciók valószínűségét. Megakadályozni már nem lehet a Birodalom pusztulását, de a gazdasági, politikai és társadalmi összeomlás közepette, úgy véli, talán megőrizhető az emberiség tudása, amellyel lerövidíthető a káosz és zűrzavar időszaka. Egy Alapítvány létrehozásában látja a menekülés kulcsát, amely az emberiség minden tudását összegyűjti a Galaktikus Enciklopédiában.
„Az emberek hazudnak. A számok soha.”
Az Alapítvány valójában a száműzött tudósok csoportjának a történelmi áramlatokon való lavírozásáról szól, akik a tudomány, a vallás, a gazdaság és a kereskedelem révén kerekednek felül az őket elnyomni vágyókon. Eszközeik a diplomácia és a fifika.
Már a trilógia első része is emberöltőnyi bakugrásokkal halad végig a történeten, a közösséget érintő válságokra, és azok leleményes megoldására helyezve a hangsúlyt.
Ehhez képest a televíziós sorozat visszafogja a tempót. A pilot terminusi nyitánya ugyan jókorát ugrik előre az időben, megmutatva a száműzetés rideg helyét és körülményeit – nem beszélve Salvor Hardin alakjáról –, de aztán ráérős építkezésbe kezd: az ifjú Gaal Dornicknak a Birodalom központjába, Trantorba való érkezésével látszólag hűen követi a regény eredeti cselekményét, ugyanakkor az Alapítvány előzményeire, az Alapítvány előtt és az Előjáték az Alapítványhoz történetekre támaszkodva citál elő és próbál elmélyíteni karaktereket.
Kifejezetten izgalmassá teszi a sorozatot a feminin megközelítése,
miszerint a regény eredetileg főbb férfi karaktereit, mint Dornick, Hardin vagy Demerzel, színésznőkre osztották.
Nagyobb hangsúlyt kap a császári rend bemutatása, ahol Cleon nemcsak az első ezen a néven, de az egyetlen uralkodó is a jövőben. Arroganciájáról tanúskodik, hogy nem engedi át másnak a trónt: a klónozás istenné tesz, az Atya, a Fiú és a Szent Császár nevében.
„A matematika több egy csomó számnál. Rossz kezekben fegyver. Jó kezekben megváltás.”
