Shrek hozza a trendi multiverzumot, a dícső véget, és azt, ami kell a jó lezáráshoz.
A Dreamworks Stúdió teljesen új stábbal látott neki Shrek utolsó nagy kalandjának. A rendezői székbe – vérfrissítés gyanánt – a Tök alsót készítő Mike Mitchellt ültette, remélve, hogy méltó befejezést kanyarít mesés eposzuk végére. Vajon sikerrel járt?
2001-ben üstökösként robbant be a mozikba a Shrek első része, és meglepő fordulatokkal teli történetével, remek, parodisztikus humorával, izgalmas akciójeleneteivel és a jól kidolgozott karaktereivel elsöprő sikert aratott kicsik és nagyok között egyaránt. A folytatásai nemhogy nem tudtak fölérni az első rész színvonaláig, de minőségileg csökkenő tendenciát mutattak. Ezért is volt meglepő, hogy a gyengén muzsikáló harmadik eresztést követően a stúdió úgy érezte, még mindig van mit elmesélni Túl az Óperenciánról.
Shrek, a büszke apa, szerető férj és jó barát, egy szép napon a férfi klimax tüneteivel szembesül, és elfogja a kapuzárási pánik: a hajszálra egyforma hétköznapokból ogre-mód bömbölve menekülne, mert szeretné egy kicsit ismét a királylány-szabadítás előtti agglegény ogre-létet élvezni. Ekkor találkozik Rumpelstiltskinnel, az álnok kis manóval, aki aláírat vele egy szerződést, hogy egy „apró csekélységért” cserébe egy napra újra a régi önmaga lehet.
Így kerül főhősünk egy eltorzult Túl az Óperenciánba, ahol a Shrek nevet még csak hírből sem hallották, a királylányoknak a saját erejükből kell megmenekülniük, a kandúrok szögre akasztják hájas kis mancsocskájukkal a csizmájukat, és a beszélő szamarak alamizsnáért szórakoztatják az uralkodó osztályt a szekérrúd mellől. E végletekig kifordult világban egy zsarnok kis manó az uralkodó, és Shreknek kevesebb, mint 24 órája marad, hogy a szerelemben mélyen csalódott Fiona szívét újra meghódítsa.
Mind a négy Shrek filmre jellemző a részletgazdag látványvilág, ami révén a többi animációs stúdió közül is kiemelkedik (neeem, nem akarom lehúzni a Pixart!). A negyedik részhez némi pluszt is ad hozzá a 3D a vizuális élményhez.
A korábbi etapokhoz képest kevesebb poén és kikacsintás található az új Shrekben, ami összefügghet a mellékszereplők számának drasztikus csökkentésével, és az egymondatos poénokra kihegyezett jelenetekkel. Ellensúlyozásképp nagyobb hangsúlyt kapnak a főbb szereplők: a harcos amazonná avanzsáló Fiona, a Shrek mellett korábbi nyugodt kis életét visszasíró, elhízott Csizmás („Etess, ha mersz!”) Kandúr és az örök állandó, Szamár.
Bár a sztori leegyszerűsödött és lineárisabbá vált, ennek ellenére a katarzis nagyobb és a lezárás is sokkal jobban sikerült, mint a legutóbbi két részben. Ez megadja azt a feelinget, ami méltó ennek a mesének a befejezéséhez. A szinkronhangokat a korábbi részekben jól bejáratott Gesztesi-Kerekes-Für trió szolgáltatja a főbb szereplőknek, csupán a két éve elhunyt Selmeczi Csizmás Kandúrja hiányozik (de nagyon) a megszokott stábból.
Összességében elmondható, hogy a befejező rész korrekt lezárást nyújt a Shrek Sagának. Shrek utolsó nagy bömbölése, ha nem is zengi be a nagy filmes örökkévalóságot, jólesően visszhangzik még egy ideig a fülünkben.
Azonban nem kell minden szereplőtől könnyes búcsút vennünk, ugyanis jövőre érkezik a külön mozifilmet kapó Csizmás Kandúr. Még kérdéses, mennyire lesznek Shrekes kikacsintások benne, de valami azt súgja, hogy ogrénk esetleg még vissza-visszatér egy-egy rövidebb cameo-szerep erejéig.
Megjelent: globalgame.hu