Nick Fury leharcolt karaktere egy meglepően földhözragadt, hidegháborús kémthrillerben tér vissza a Földre (és vele a köztudatba), hogy beleverje a bevándorlás és a honfoglalás közti különbséget a kőkemény kobakokba.
A skrullokkal meglehetősen érdektelenül bánt el az emberiség a Marvel kapitányban, és ez alatt elsősorban minket, nézőket értem. Tény, hogy a feminizmus zászlaját a Marvel Moziverzum berkeiben magasra tartó Carol Danvers eredetfilmje a filmkészítők jóvoltából vált olyan súlytalanná. A DC Wonder Womanje ez esetben köröket vert a riválisára. Azonban a két világ között rekedt skrullok kálváriája többet is érdemelt volna, mint a sötétségbe vesző éjelfeké a Thor habkönnyű folytatásában. A Mr. Robot író-producere, Kyle Bradstreet ezt a csorbát igyekezett kiküszöbölni azáltal, hogy
a bevándorlás rendkívül kényes aktuálpolitikai kérdését hidegháborús kémthrillerbe csomagolta.
A skrull alakváltó népe a Marvel kapitányban fedte fel magát először a Marvel filmes multiverzumában, akik a skrull-kree háború borzalmai elől menekültek a Földre, és szivárogtak be az emberiség közé. A menekültek sem egységesek, közülük egy csapatnyi csalódott és dühös idegen – megelégelve az emberek közti rejtőzködést – a saját kezébe veszi a sorsát. Céljuk, hogy egymásnak ugrasszák a nemzeteket, és átvegyék a hatalmat az emberiség felett. Nick Fury visszatér az önkéntes száműzetéséből, hogy a Marvel kapitányban megismert skrull vezérrel, Talossal közösen megakadályozzák a harmadik világégést. A mindössze hat epizódos minisorozat csak nagy vonalakban támaszkodik az azonos című képregénysorozatra.
A Titkos invázió Nick Fury „filmje”. Samuel L. Jackson lubickol a szerepben, mit neki évtizedes időugrások vagy romantikázás egy idegennel. Rajta kívül is impozáns stáb állt össze, a Disney semmit sem bízott a véletlenre: Jackson és Ben Mendelsohn „buddy” párosa most is üt, de mellettük csatarendbe állította még a Sárkányok Anyját, Emilia Clarke-ot és az Oscar-díjas Olivia Colmant is. Colman imádnivalóan túljátssza a szerepét titkosügynökként. A rosszfiú Gravik szerepére én biztosan Kingsley Ben-Adirnál nagyobb nevet választottam volna.
A sztori szögegyenes, de legalább kiegyensúlyozzák a jól megírt dialógusok. Minden epizód esetében Ali Selim foglalta el a direktori széket, aki igazán megbízható „iparos” tévésorozatok rendezése terén. A Titkos invázió is jó ütemű és hangulatos széria, valahol ezzel próbálja leplezni a történet gyengeségeit. Ugyanakkor olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, mint a szolidaritás és az empátia, amellyel elmossa a bevándorlás sztereotípiáit. Mert néha
maga a jóravaló rendszer termeli ki a saját ellenségeit.
A Titkos invázió összképe erős közepes, ezt én elsősorban az egyszerű cselekménnyel, és a halovány antagonistával magyarázom. A Super-Skrull projekt megelevenítése nem igazán sikerült; bár baromi jók a nagy húzónevek, a sorozatot mégiscsak Samuel L. Jackson viszi el a hátán, akinek korosodó Nick Fury-ként keményebb a töke, mint valaha. Elsősorban tehát miatta érdemes megnézni a szériát, és nem azért, hogy továbbra is képben maradjunk, vajon épp merre is csalinkázik az egyre lanyhábban zakatoló Marvel Expressz.
Bányász Attila