„Derék” pandánk, Po immár negyedik alkalommal csábít kicsiket és nagyokat a mozik sötétjébe, hogy az állatmesék klasszikus műfaji hagyományait követve ne csak szórakoztasson, hanem tanítson is. De vajon milyen mondanivaló akad még a küzdősportban „penge”, a mindennapokat viszont kihívásként megélő, csetlő-botló medvénk tarsolyában?
Semmi sem örök. Legfőképp holmi címek nem, mert nem egy titulus határoz meg, tesz emb… izé, egyéni individuummá, hanem a sokarcú belső békéd valód. Po viszont az elmúlt három mozifilm és megannyi tévésorozat során szépen belekényelmesedett a Sárkányharcos szerepkörébe, így Shifu mester kiadja az ukázt: ideje a teknős Ugve mester nyomdokain feljebb emelkednie a spirituális ranglétrán. Po viszont nem tudja elképzelni magát Békevölgy szellemi vezetőjeként, mert hát, valljuk be, mindig is jobban állt neki, közhelyek helyett, a bélgáz puffogtatása, kertészkedés helyett pedig a gyomlálás és a hmmm… gyepálás.
Így amikor tovább kellene adnia sárkányharcosi örökségét, Po inkább fejest ugrik egy újabb kalandba. Ellenfele ezúttal az alakváltó Kaméleon, aki az összes korábbi riválisa erejét sorakoztatja fel vele szemben. „Szerencsére” Po sincs egyedül: társául szegődik Zhen, a kétszínű róka, valamint maga mögött tudhatja mindkét kelekótya apját is.
A látványra nincs panasz, bár az új epizód közel feleannyi pénzből készült, mint az előző. Talán ez a magyarázata az Őrjöngő Ötös fájó hiányára, de a filmvégi montázsba szinkronhang nélkül azért csak belefértek. Humor terén az új panda-film is hozza a megszokottat: helyenként infantilis és altesti – a címszereplőt megszemélyesítő Jack Black most is át-átüt az animált karakter rétegein –, de a legtöbbször betalál. Po karaktere tulajdonképpen egymaga képes lenne elvinni a hátán a filmet.
Zhen, a róka karaktere egészen érdekes lehetne, ha picit többet tudnánk meg róla. Van ugyan háttérsztorija, de az ezzel kapcsolatos érzelmeit nem ismerjük meg. Így viszont nehéz vele azonosulni, mert Po temperamentuma mindig kitakarja a vászonról. Kettőjük párosa azonban egészen jól működik. Po két kelekótya atyja, a vér szerinti Li, és a tizenhat éve a szívünkbe zárt nevelőszülő, Mr. Ping inkább a gyerekeket kísérő felnőtteket hívatott szórakoztatni.
„A” Kaméleon a Kung Fu Panda-franchise leghaloványabb antagonistája, talán nem véletlenül: a mások bőrébe bújó sunyi alaknak saját identitása sincsen, az irigység főbűnének megtestesítője, aki mindenféle erőbedobás nélkül kíván a legnagyobb tudásra és hatalomra szert tenni. Ennek azonban még egy fantáziadús állatmesében sem ez a menete. Csak és kizárólag a befektetett kemény munka hozza meg a gyümölcsét.
A legújabb Kung Fu Panda az elengedés, a továbblépés, az önmagunkon való felülemelkedés meséje. Nem véletlenül a barackmag a film központi allegóriája. Az élet lényege sosem az állandóság, hanem a folytonos változás.