Hawaii-n sem fenékig tejfel az élet, ugyanolyan apró-cseprő problémák foglalkoztatják az ott élő embereket is a szürke hétköznapjaikban, mint bárhol máshol a világon. Az élet nagy kérdései és talányai is hasonlóképpen csapódnak le, s végül nekik is szembe kell nézniük az utolsó nagy rejtéllyel, a halállal. Talán csak annyi a különbség, hogy ők mindezt Hawaii-mintás ingben teszik. Bizony, Hawaii-n ugyanis trendi öltöny helyett egy lezser ingben, rövidnadrágban és strandpapucsban is meg lehet jelenni egy üzleti megbeszélésen, és milliós üzleteket kötni! George Clooney Oscar-jelölt alakításával meghódít az Utódok!
A Kerülőutak és a Schmidt története Oscar és Golden Globe díjas író-rendezőjének, Alexander Payne-nek a filmjeibe nem könnyű bekerülni, ezt leghamarabb George Clooney írná alá, aki már a Kerülőutakba is castingolt, eredménytelenül. Nos, érdemes volt újrapróbálkoznia jeles rendezőnkkel, mivel az Utódok című drámában nyújtott apai alakításáért Oscar-díjra jelölték.
Kaui Hart Hemmings írónő sztorija igazi emberi léptékű történet. Matt King, hawaii ügyvéd (Clooney) és egyben – többedmagával – az utolsó még érintetlen hawaii szűz földterület tulajdonosa. A terület épp gazdát cserél, Matt nagyszámú családjával (sokad-unokatestvéreivel) a megfelelő tulajdonos kiválasztásának végső fázisában, a szerződés aláírása előtt áll. Azonban az üzletkötést beárnyékolja Matt feleségének súlyos balesete, melynek szövődményeképp az asszony kómába esik, és állapota napról napra romlik. Matt-nek hamarosan a legrosszabbal kell szembenéznie, így föl kell készítenie két leányát és az egész családot arra, hogy búcsúzzanak el az asszonytól, mielőtt lekapcsolják az életfenntartó készülékeket. Egyben apaként rá kell döbbennie, hogy állandóan a munkának élve mennyire nem vett részt a gyerekek nevelésében, és férjként pedig mennyire elhanyagolta feleségével való kapcsolatát. Ahogy a felesége kisebb-nagyobb titkairól halála közeledtével egyre inkább lehullnak a leplek, furcsamód Matt úgy kerül egyszersmind közelebb az asszonyhoz, és kovácsolódnak újra össze egy családdá a gyerekekkel.
Nagyon finom műfaji keveredés figyelhető meg az Utódokban, nagyobbrészt drámát láthatunk, de bizonyos helyzetek és Clooney sajátos játéka révén vígjátéki elemekkel dúsul a sztori, megkapóan emberközelivé hozva a világ túlsó felén játszódó történetet. Clooney abszolút tarol, színészi kelléktárának teljes tárházát csatarendbe állítja: sármjától kezdve arcának legapróbb rezdüléséig, tekintetének nüansznyi játékán át hihetetlen átéléssel képes érzékeltetni a benne dúló érzelmi viharokat. Matt, az apa játékát kitűnően egészíti ki lánya, Alexandra figurája. Shailene Woodley eddig sorozatban és kisebb költségvetésű produkciókban volt látható, de az Utódokban legalább olyan jól játszott, mint Clooney, és biztos vagyok benne, hogy még sokat fogunk róla hallani. Nem véletlen a jelölése a legjobb női mellékszereplő kategóriában a Golden Globe-on és a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (én biztos neki adtam volna valamelyik díjat). Igazából ők ketten a legjobbak a filmben, méghozzá olyan magas szintet megütve, hogy a többi színész labdába sem rúghat mellettük.
A filmben sok szép tájat láthatunk, nem véletlen, hisz’ Hawaii elevenedik meg a vásznon. Pont ezért remek a kontraszt a film elején, amikor Clooney-t mutatja a kamera, ahogy az ablaknak (ti. Hawaii-nak!) háttal ülve dolgozik a kórházban. Az ott élő ügyvéd számára már szinte közömbös e természeti csoda közepén élni, ahogy a narrációban elhangzik, 15 éve nem szörfözött az óceánban, egyszerűen nincs rá ideje. Az eladásra váró birtokra is úgy tekint, mint egy üzleti tételre, és a történet alakulása során rá kell ébrednie, hogy az értékrendje valahol nagyon félrement. Már bármit megtenne, hogy visszakapja azt az asszonyt, akit valaha szeretett, és a gyerekei számára több legyen, mint egy rossz apa. Vajon újra lehet kezdeni az életünket? Mennyire változtathatunk útközben? Valóban össze lehet ragasztani, ami már korábban egyszer eltört?
Remekül érzékelteti a film azt is, ahogy Alexandrának, a kamasz lánynak szinte egyik pillanatról a másikra fel kell nőnie. A véglegesség tudata, ami a halál közelsége során mindent körbeleng, rákényszeríti az embert, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amit igazából nem akar. Ilyenkor minden átértékelődik az emberben. Hirtelen más dolgok lesznek fontossá. Hihetetlenül megrázó pillanat, amikor Matt a medence mellett elmondja az igazságot lányának, aki a víz alá lebukva üvölti bele kétségbeesését a világba… úgy, hogy senki se hallja, és senki se lássa.
A film humorát már említettem, az azonban kimaradt, hogy bizony néha a morbiditás határán táncol (de ez ugyanígy igaz a drámai vonulatra is). Itt elsősorban a kórházi szobában, a vegetáló feleség és anya mellett játszódó jelenetekre utalok, amelyek egyben a történet szempontjából meglehetősen fajsúlyosak. De ugyanakkor itt zajlik le az egyik legszebb jelenet, amikor George Clooney a megbocsátás könnyeivel az arcán búcsúzik szerelmétől… a hölgyek számára garantáltan zsebkendős jelenet, s a magamfajta szentimentális férfiembernek is torokszorító, s meglepő módon – szerintem – teljesen giccsmentes pillanata ez a filmnek.
A halál az életnek az egyetlen olyan misztériuma, amellyel mindenkinek szembe kell néznie, és egyben valószínűleg ez a legmagányosabb dolog is az ember életében, hiszen ott és abban a pillanatban teljesen egyedül vagyunk saját magunkban. Hiába fogják a szeretteink a kezünket. Vajon valóban csak puszta biológiai „robotok” vagyunk, s a lélek nem több mint a szinapszisok sajátos és egyedi kötődései az agyban, mely végül az élet utolsó szikrájával elillan a semmibe? Félelmetes gondolat, de az ateistáknak ez marad, csak a vallás nyújt kiutat.
Hogy Clooney által megformált Matt Kingnek végül sikerül-e megmentenie a saját lelkét és a kis családját, az maradjon titok, tessék megnézni a filmet, érdemes, az Utódok az év elejének egyik legnagyobb filmes élménye, ezt megígérhetem. S ha a halál elkerülhetetlen is, az élet – a maga könyörtelen kérlelhetetlenségével és egyben csodálatos szépségével – megy tovább. Ez ellen nincs és nem is kell mit tenni.
Publikálva: filmtrailer.hu (2012.02.21.)