Védhetetlen: Házon kívül

Denzel Washington ismét egy akcióthrillerrel jelentkezik, ami zavarbaejtően ismerős, ugyanakkor végletekig profi munka és szórakoztató mozi, és az akciófilmek szerelmeseinek kötelező darab. Aktuális zöldfülűként Ethan Hawke helyett most az ügyeletes vígjáték-, és akciósztár, Ryan Reynolds dukál – ideális személy, hogy minden tapasztalatmorzsát benyeljen a mestertől! A CIA berkeiben ez már csak így szokás, láthattuk a 2003-as Beavatásban is, amelyben Pacino okította Farrellt. Akkor irány az iskolapad, ami most a népszerű filmes adóparadicsom, Fokváros – első lecke: költséghatékonyság!

Úgy ültem be a moziba, hogy semmit nem tudtam a filmről: nem olvastam utána, nem néztem meg az előzetesét, egyszerűen csak a két főszereplő kilétét ismertem. A film alatt kellemesen szórakoztam, és a rendezés stílusjegyei alapján gyorsan le is vontam a következtetést, hogy Tony Scott ismét egy sablonos, ám vállalható akcióthrillert szállított, nevéhez méltó minőségben. Egyedül az idegesítően sok kamerarángatás zavart, meg is jegyeztem, hogy utánanézek az operatőrnek. Különösebben meg sem lepett, hogy az az Oliver Wood állt a kamera mögött, aki a Bourne-trilógiáért is felelt, amelynek minden darabjára jellemző volt a túl sok közeli, nem beszélve a csaknem élvezhetetlen vágásról – ja, hogy Richard Pearson, A Bourne-csapda vágója ült a Védhetetlen vágószékében is?!

Annál inkább leesett az állam, amikor a rendező nevénél nem Tony Scott, hanem az erősen olaszos hangzású Daniel Espinosa nevét fedeztem fel, aki ráadásul svéd. A szűrőzés túlzott használata, a rángó kézikamera, a sok közeli, a klippszerű felvételek, na és persze Denzel Washington… mind Ridley Scott öccsére jellemző stílusjegy, őszintén meglepett, hogy valaki milyen szolgaian, egyszersmind profi módon képes utánozni a „mestert”. Espinosa korábbi munkáit nem ismerem (tavaly láthattuk tőle az Instant dohányt a mozikban), de a Védhetetlennel felcsigázta az érdeklődésemet. A forgatókönyvírót mindenképpen piedesztálra emelném: David Guggenheim is viszonylag „friss hús” a szakmában, korábban mindössze egy tévéfilm forgatókönyve fűződött a nevéhez, legújabb projektje pedig Nicholas Cage új filmje, a Stolen, aminek ő írja a sztoriját. A Védhetetlen kapcsán elmondható, hogy bár rendkívül sablonos kliséket alkalmaz, azok remekül összeállnak kerek, szórakoztató egésszé, különösen a dialógusok érdemelnek csillagos ötöst: először tapasztaltam, hogy egy akciófilmben azért kezdeményeznek párbeszédet a szereplők, mert valami tartalmasat kívánnak egymással megosztani, és nem csak a két akció közötti üresjáratot kívánják kitölteni.

vedhetetlen 1
A Mester és Margarita (Denzel Washington és Ryan Reynolds) Fotó: Universal Pictures

Védhetetlen egyetlen „eredeti” ötlete a védett ház (Safe House), azaz olyan épület, ahol a különösen fontos, védelemre szoruló személyeket tudják biztonságosan elszállásolni. A történet főszereplőjének, Matt Weston ügynöknek (Reynolds) első megbízatása egy ilyen létesítménynek a karbantartása Fokvárosban. Weston azonban halálra unja magát: már egy éve minden reggel bejár az épületbe, feltölti a készleteket, ellenőrzi a biztonsági rendszereket, s aztán egész nap a falat bámulja. Aztán az egyik nap váratlan vendéget kap: Tobin Frost (Washington), a CIA valaha volt legjobb hírszerzője, aki elárulta a hazáját és titkos információkkal üzletelt, egyenesen az ő védett házába kerül. Épp csak megkezdik a fogoly vallatását, amikor hirtelen zsoldosok ütnek rajta az épületen, akik, mint kés a vajon, gázolnak át a nyakig felfegyverzett, profi kommandósokon. Weston nem lát más lehetőséget, fogja Frostot, és megpróbál egérutat nyerni az állandóan a sarkában lihegő fegyveresek elől, menekülésük közben pedig leamortizálják fél Fokvárost. Frost eközben elkezdi okítani a zöldfülű újoncot, miközben egyre jobban belemászik Weston fejébe. Nem csoda, hisz’ erre képezték ki: manipulálásra. Weston hamarosan válaszút elé kerül: Frostra hallgat vagy a CIA központ parancsait követi? Kiben bízhat meg?

Denzel Washington kiválóan hozza a dörzsölt, sokat látott egykori ügynököt, pedig enyhén elhanyagolt fizimiskája miatt most sármja is kevésbé működik. A film végére azonban levetkőzi zavaró külsőségeit, hogy ismét a „fekete George Clooney” álljon előttünk. Ryan Reynoldsnak sem kell miért szégyenkeznie, a hasonló szerepkör mindig is jól állt neki: a zöldfülű újonc, aki nyilvánvaló hibái ellenére is ösztönösen a talpára esik. Látszólagos naivitása ellenére is kemény ököl és jó reflexek jellemzőek rá, amelyek az igazi ügynök jellemzői, bár azért ahhoz kevesek, hogy a Washington által megformált Frost nyomába érjen. Hiába, ő a király!

Brendan Gleesont már régóta nagyon bírom – örültem, amikor A guardistában végre egyedüli főszerephez jutott -, a Védhetetlenben rutinból hozza Weston főnökének figuráját. Örömmel üdvözöltem a stábban Vera Farmigát is, akit legutóbb a Forráskód operátoraként láthattunk a vászonról ránk mosolyogni.

safe house
Vera Farmiga és Sam Shepard még mindig nem hiszik el, hogy nem biztonságos a Safe House Fotó: Universal Pictures

Védhetetlen korrekt akcióthriller lett, kicsit módosan Tony Scott stílusában megvalósítva. A sztori, bár sablonos, de szórakoztató, szépen összeáll, ugyanakkor szomorú, hogy már a film első negyedórájában tudja a néző, ki lesz a „rosszfiú” a végén, ráadásul a végső leszámolás olyan filmgyári sablon, amit már ezerszer láthattunk. Mindezeket leszámítva sem rossz film a Védhetetlen, Denzel Washington alakítása nagyon élvezhető, tartalmasak a párbeszédek, és a készítők remekül kihasználták Fokváros jellemzőit, például a Rió animációs film szegénynegyedéhez hasonló bódéváros nyújtotta helyszín sajátosságait. Én remekül szórakoztam rajta, bőven elfér majd A tűzben edzett férfi mellett a DVD-gyűjteményben.

Publikálva: filmtrailer.hu (2012. február 18)

Szólj hozzá!