Stephen King új regényének, a Billy Summersnek a főhőse egy bérgyilkos, aki utolsó megbizatására készül. Ahhoz azonban, hogy közelebb kerülhessen a célpontjához, be kell épülnie az amerikai kisvárosi hétköznapokba. Egy író álcáját veszi fel és elkezdi írni a saját memoárját. Könyve külön történetté terebélyesedik a regényben, múltja pedig olyan témákat hoz elő, mint a gyerekbántalmazás vagy az iraki háborús szerepvállalás.
A Billy Summers megváltás-regény: főhőse nemcsak a saját múltjával békél meg, de lefekteti valaki más jövőjének az alapjait is. Ehhez eszközként és célként is az irodalom, azon belül az írás szolgál, mint ahogy azt már Stephen Kingnél megszokhattuk. De mégis hogyan fér meg egymással a fegyver és a toll?
Billy Summers jóravaló fickó, aki munkájából fakadóan sok rossz emberrel kerül kapcsolatba. Vannak, akikkel megbízóként, és vannak, akikkel rendhagyó távkapcsolat formájában. Utóbbiak végére golyóval tesz pontot. Billy ugyanis bérgyilkos, méghozzá nem is rossz. Elvégre soha nem kapták el, és soha nem tévesztett célt. Legfeljebb az életben. Bezzeg ő folyamatosan megtéveszt: Billy szerepet játszik, elrejtve valódi énjét mindenki más elől. Világában ez a túlélés záloga.
Billy utolsó megbizatására készül. Egyetlen lövés, és egy zsák pénzzel gazdagabban hagyhatja maga mögött nem éppen makulátlan múltját. A ravasz meghúzása csak egy pillanat műve, a bérgyilkosság azonban erről jóval többről szól. Billynek részévé kell válnia az amerikai kisvárosi idillnek, hogy a célpontja közelébe juthasson. Stephen King pedig pont ennek a közegnek az ünnepelt krónikása. Most sem hagy minket cserben, a kötet 150 oldalas nyitánya Billy felkészülésével a gyilkosságra, a menekülésre és az átlényegülésre óda a kertvárosi léthez. Szomszédol, gondozza a gyepet, belakja az írói álcáját és a felvett kispolgári attitűdöt, melyeket mindinkább a magáénak érez. Igen, gondolja, tudna így élni. Talán nem is igazán érdemes máshogy. Kár, hogy ez nem az ő valósága. Az övé papírra kívánkozik.
Méghozzá szó szerint. Az írói alteregó megköveteli, ami neki jár: Billy írni kezd arról, amit a legjobban ismer.
Memoárja külön történetté terebélyesedik a történetben, amely alaposan szétzilálja a regény szerkezetét, de a Billy Summersben amúgy sem ez az egyetlen, ami szakít a szokványossal.
