Edgar Wright író-rendező bedobja London vigalmi negyedének mély vizébe a hamvas és érzékeny vidéki lányt, akinek fejében sokkolóan ér össze a múlt és a jelen. A ’60-as évek Sohója maga volt a pompa és csillogás, amelynek vérben, könnyben és összetört álmokban kellett megfizetni az árát.
London híres szórakozónegyedéről sokan sokféle filmet készítettek már, Edgar Wright ódája a ’60-as évekhez azonban megmerítkezik a városrész sikátoraiban és kanálisaiban is. Az Utolsó éjszaka a Sohóbant egyszerre inspirálta Roman Polanski Iszonyata és Nicolas Roeg Ne nézz visszája. Bele is mászik a fejünkbe: elandalít a színes és hangos nosztalgiájával, fölépítve bennünk a Soho soktornyú homokvárát, hogy aztán őrjöngve mutassa meg a vágyak e délibábja mögött az emberi húst zabáló szörnyeteget. Wright a Cornetto-trilógiájában (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) csúcsra járatta a paródia zsánerét, a Scott Pilgrimben a képregény adaptálást, a Nyomd, bébi, nyomddal pedig az autós heist műfaját (nesze neked Halálos iramban!). Lássuk, hogy mihez kezd a pszichothrillerrel!
Eloise egy tünemény. A film nyitányában bohókás, fiatal lányként ismerjük meg, bizonytalan toporgással valahol a felnőttkor küszöbén, aki első szárnypróbálgatásaira készül a távoli Londonban. Felvételt nyer a patinás londoni divatiskolába, és vidéki elszigeteltségének ezzel egy csapásra vége: szélesre tárja előtte kapuit az élet. Új embereket ismer meg, próbál megállni a maga lábán, és fejest ugrik London izgalmas és csillogó éjszakai életébe. Kivételes érzékenysége és sérülékenysége azonban mások szemében célponttá teszi. Az introvertált lány a kollégium nyüzsgése elől a Soho közepén talál menedéket, Ms. Collins albérletében.
Az apró bérleményben aztán megelevenedik előtte a ’60-as évek imádott világa: exkluzív klubjaival, fülbemászó dallamaival, a Soho színes-zajos forgatagával. Mindez a könnyelmű Sandie szemein keresztül tárul elé, aki hasonlóan nagy álmokkal érkezett a West Endre a beatkorszakban, és aki nem rest énekesnői ábrándjait meg is élni. Eloise-t vonzza Sandie magabiztos fellépése, és egyre hasonlatosabbá válik ’60-as évekbeli alteregójához. Az álmaiban megejtett, éjszakai időutazásai azonban hamarosan rémálmokba fordulnak, amikor rádöbben, hogy az albérletében évtizedekkel azelőtt gyilkosság történt.
Wright közel tökéletesen idézi meg a ’60-as évek hangulatát, majd állítja szembe a talmi csillogást a valósággal. Ragyogóan eleveníti meg a korabeli Sohót, majd a kulisszák mögé kalauzolva rámutat: ez sem több szimpla díszletnél. A híres színházak, a menő éttermek és a zenés klubok világa éhesen nyelte magába a csinos és tehetséges lányokat, akik aztán a londoni szexipar kloákájában találták magukat. Bepalizva, kihasználva és összetörve. A showbusiness kegyetlenül örlő fogaskerekei válogatás nélkül zúzták össze az önbecsülést, az erényt és az ártatlanságot. Mindent, aminek nincs helye a színpadon és a fülledt hátsó szobákban.
