Mark Millar neve fogalom a képregényes körökben. Dolgozott a DC-nek és a Marvelnek, mielőtt saját képregény-birodalmat alapított Millarworld néven. A népszerű író tollából olyan egyedi hangvételű történetek születtek, mint a Wanted, a Kick-Ass vagy a Kingsman, amelyek azok számára is ismerősen csenghetnek, akik még sohasem vettek a kezükbe képregényt. De közvetve neki köszönhetjük azt is, hogy a Bosszúállók és az Amerika Kapitány: Polgárháború feldolgozásai agyatlan szuperhős-dzsembori helyett a Marvel Moziverzum ékköveiként ragyognak. Nem csoda, hogy a Netflix úgy csapott le a Millarworld kiadóra, mint a Disney a Marvelre. Mozgóképes együttműködésük első állomása a Jupiter hagyatéka.
1973-ban Coatbridge kisvárosában egy négyéves skót kisfiú életét örökre megváltoztatta A csodálatos Pókember 121. száma. Ez az az ominózus epizód, amelyben Gerry Conway író képregény-történelmet írt: kioltotta Peter Parker első szerelmének, Gwen Stacy-nek az életét. A nagy felzúdulást kiváltó fordulat nemcsak Pókember univerzumát rengette meg, hanem a képregényekét is. Utóbbival persze aligha lehetett tisztában a kis Millar, ám innen indult a nagy szerelem, ami egy életen át tart. Az a fajta, amely arra sarkal, hogy az elsőáldozásod előtt alkoholos filccel pókhálót rajzolj a saját arcodra. Vagy hogy korszakos képregényalkotókat, mint amilyen Alan Moore és Frank Miller később anyunak és apunak hívj. És fittyet hányva az elvárásoknak, ne jól menő orvosnak vagy közgazdásznak állj, hanem az életét a művészetnek szentelő alkotónak, akinek olykor felkopik az álla.
Millar Begins
Millar brit képregénymagazinokba írt, és megismerkedett a szintén skót származású, már befutott íróval, Grant Morrisonnal, aki a szárnyai alá vette. Éveken át közösen alkottak. Mivel a rajz és az írás terén rendkívül nehéz egyszerre boldogulni, barátja és mentora tanácsára Millar inkább az írói pályára fókuszált. Az amerikai képregénypiacra a belépőt az a Mocsárlény jelentette számára, amelyet több mint egy évtizeddel azelőtt idolja, Alan Moore reformált meg a DC égisze alatt (és nemrég az Annabelle-filmek írója, Gary Dauberman készített belőle az HBOGO-n látható korhatáros sorozatot).
A DC-nél és később a Marvelnél is számos projekten dolgozott, mindkét kiadónál kiemelkedő munkákat tett le az asztalra. A Marvelnél az Ultimates sorozatát a Time magazin az évtized képregényének választotta. Ezt használta fel később Zak Penn és Joss Whedon 2012-ben a szuperhősöket összetrombitáló Bosszúállók mozifilm forgatókönyvéhez. A DC-től az Eisner-díjra jelölt Superman: Red Son című opuszával búcsúzott, amivel a népszerű szuperhőst áthelyezte a vasfüggöny túloldalára. Egymásnak eresztette a Marvel képregényhőseit a Polgárháborúban, amelyet az Amerika Kapitány harmadik részében széles vásznon is megcsodálhattunk. Az Old Man Logan-ben (magyarul Logan: Kíméletlen jövő vagy Rozsomák: Vén Logan címmel jelent meg) kíméletesen útjára bocsátotta Wolverine-t, amelyből James Mangold forgatta le Hugh Jackman ikonikus karakterének emlékezetes és kissé vérgőzös hattyúdalát, a Logan című akciófilmet.
"Álmodtam egy világot magamnak..."
Ugyanakkor Millar kezére gyakran rá-rácsaptak a DC-nél, és cenzúrázták az elképzeléseit, a Marvelnél pedig az érinthetetlen szuperhősök zavarták. Így hát 2004-ben saját képregényvállalatot alapított Millarworld néven, ahol végre kiélhette magát. A kiadó berkeiből olyan címek kerültek ki, mint a Wanted, a Kick-Ass vagy a Kingsman, amelyek filmes adaptációik révén bekerültek a mainstreambe is. És hogy mit preferál jobban Millar:
álló kontra mozgókép? „A film olyan, mint egy százmillió dolláros hirdetés. A jóvoltából egymillió példányt adtunk el a Kick-Ass-ből.”
Mivel Millar jól emlékezett, milyen ceruzával a kézben máról holnapra élni, a Millarworldnél az író és a rajzoló együtt birtokolja a képregények jogait – köztük a megfilmesítését is -, így minden nyereséget egyenlő részben osztanak el. A Millarworldnél dolgozni a művészeknek így nemcsak kiváltságot jelentett, de egyben rendkívül jövedelmező is volt: nem egy művész vált milliomossá mellette. A filmstúdiók is örömmel fogadtak egy független céget, amely megoldást kínált a képregény-adaptációk iránti óriási kereslet kielégítésére. Egészen addig, amíg a Netflix szőröstül-bőröstül be nem kebelezte a Millarworldöt.
Mi lenne, ha...
Mark Millar a „mi lenne, ha” nagymestere.
A Red Son alapötlete már 6 éves korától kezdve foglalkoztatta: mi lenne, ha Superman űrhajója a Szovjetunióban érne földet az Egyesült Államok helyett? 27 évvel később megválaszolta. 2009-ben egy provokatív reklámkampányban tűnt föl a kérdés: „Mi lenne, ha Batman lenne Joker?” Amitől persze kiverte a víz a Batman kiadóját, a DC-t. Ettől függetlenül Millar erre is megfelelt a Nemesis című képregényében. A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság idején kezdett bele egy rendhagyó családregénybe, amelyben a következő kérdésre próbált választ találni: „Mi lenne, ha Superman és Wonder Woman lennének a szüleid?”
A Jupiter hagyatéka végül persze mély és rétegzett képregénnyé nőtte ki magát,
de a netflixes feldolgozás vajon méltó Millar nevéhez?
Istenek alkonya
Mark Millar keresztezte a Watchmen és a Bosszúállók filozófiáját, és nyakon öntötte az egészet transzgenerációs problémákkal.
