Angry Birds 2: Kő’ egy csapat

Megérkezett a folytatás, amelyben a madaraknak malacuk van, a malacokkal meg madarat lehet fogatni. Összefog a tűz és a víz, hogy leszámoljanak a sasszárnyakon közelgő jégkorszakkal. Totális a képzavar? (Ne) Várd ki a végét!

Három évvel ezelőtt fészket raktak a jómadarak a mozikban, és ha meg nem is hódították – csúzli ide vagy oda -, de tisztességes hasznot húztak ki a mozinézők zsebeiből. Az első Angry Birds-film rákfenéje a sztori, illetve annak a hiánya volt – Damoklész kardjaként lebegett megannyi madárkobak fölött, hogy egy ügyességi videójátékból nőtte ki magát egyre szélesebb formátumra. Ami azonban szórakoztató két megálló közt mobilon, vagy két percben a tévében, még nem biztos, hogy másfél órásra nyújtva is az. Piros és kompániája idővel elvérzett, mint a leszúrt malac: hiába voltak a karakterek egészen jól tálalva, humor és történet héján híján minden animációs vígjáték ízetlen és uncsi. Vajon milyen mély a szakadék? Az Angry Birds most megmutatja: feneketlen!

Különösebben nem is lep meg, hogy madaraink szárnyalni nem, csak még mélyebbre képesek zuhanni. Legalábbis így indít a második film nyitójelenete, ami, megjegyzem, még ügyesen meg is idézi a videójátékot: Madársziget derék polgárai igazi csúzliról pattant teremtések, akik folyton beesnek mindenhová. Hála Pirosnak és barátainak, a sziget továbbra is sertésmentes övezet! Legalábbis addig, amíg fel nem tűnik egy harmadik (sértett) fél a láthatáron, akinek kivétel nélkül szálka a szemében mindenki, legyen az malac vagy kismadár. Így a két sziget legjobbjai (?!) fognak össze, hogy elhárítsák a fenyegetést. Az ideiglenes tűzszünet azonban sérti Piros érzéseit: nem beszélve Chuck Tub Icájáról hugicájáról, Silverről, aki hiába a totális ellentéte a legdühösebb madárnak, a vastag szemöldök igézete a leendő párját ríkatja.

angry birds2 1
Mondd, Piros: e-man-ci-pá-cióóó!

A film első fele a heist mozikat karikírozza, a második fele meg a Bond-filmeket. Kár, hogy érdektelen és unalmas mindkettő. Az első részben még ügyesen megtámogatott karakterek, hiába a térélmény, kétdimenzióssá fakulnak – nemhogy vászonidejük, de kedvük sincs a játékhoz. Piros kiköpött Bruce Willis – sajnos csak a színészetbe belefáradt és kiábrándult verziója. Chuck, Bomba és Sas elvész a korpa közt, az új karakterek meg említést sem érdemelnek. Neeem, Silvert mégiscsak említsük meg: a klasszikus figura a feminista trendnek megfelelően “kocka” lányként debütál a vásznon, aki üde színfoltja lehetne a csapatnak… de mire hozzá értek a dizájnerek, kiapasztották kreativitásuk sekély kútját, így a végeredmény, hát… maradjunk annyiban, hogy meglehetősen “alternatív” lett.

angry birds2 4
Nem állnék az útjukba(n)!

A három pelyheske teljesen különálló, tojásos kalandja üde színfoltja a filmnek, de a történethez semmit sem tesznek hozzá. A humor menthetné, ami menthető: ám hiába tűzdelték tele “poénokkal” a produkciót, azok fáradtan pukkannak el. Túl sok a felnőtteknek szánt kikacsintás: köztük például a rapid randi intézménye, ami erőltetett és elcsépelt, a kisebbeknek meg felesleges még tudni erről. Bizony, a madarak közé is begyűrűzik a romantika, mi több, a központi konfliktus is e köré épül. Piros persze nem látja a fától az erdőt vagy inkább saját magától a két copfot, amely kíváncsian fordul felé. Ideje a maszkulin önmegtartóztatást és a macsó magányt magunk mögött tudni, mert az életben senki sem (a szinglik most ugorjanak egy sort) boldogul egyedül. “Kő’ egy csapat”, ahogy Leonard, a malackirály mondaná, és ha már itt tartunk, a szinkron (sajnos nem elég) nagyot dob a filmen, dicsérve a magyar stáb munkáját.

Az Angry Birds 2 egy felesleges adaptáció mellőzhető folytatása, amely minden téren alulmúlja az előző részét. A madaraknak mobilon vagy a távíródróton a helyük. Esetleg megkopasztva és ízesre sütve a tányéron. De semmiképp sem a moziban! Ó, pardon, Mr. Hitchcock!

Publikálva: filmtrailer.hu (2019. augusztus 9.)

Szólj hozzá!