Tom Hardy és Woody Harrelson egymásnak esik a Venom folytatásában, hogy kinek nagyobb a… hát, a karizmája. (Pók)Ember legyen a talpán, aki választani tud közülük. A végén még Venom is hazatér?
Venom amorf szimbiótája 1984 óta vegzálja az emberiséget. Egy szimpla földönkívüli jelmezből nőtte ki magát Pókember nemezisévé, majd az újságíró Eddie Brock sötétebbik oldalává. Valahogy úgy, ahogy azt a Sam Raimi-féle Pókember harmadik részében láthattuk 2007-ben, amely egyben el is temette a karaktert egy évtizedre Tobey Maguire hálószövőjével egyetemben. A szókimondóra és korhatárosra vett Deadpool hatalmas sikere bizonyította, hogy van helye a képregényből menesztett, agresszív (anti)hősöknek is a szélesvásznon. Tom Hardy Dr. Jekyll és Mr. Hyde-jellegű, (egy)személyes performansza Venom címmel elég vegyes fogadtatásra talált. Pedig az ötlet egy meghasadt személyiségű, önmagával feleselő Tom Hardy-val, alapvetően jó volt, a kivitelezés azonban meg-megbicsaklott. Hardy Venomja erőltetett és hiteltelen figura lett, helyenként már-már kínos. Van, ami sosem változik. Anyagilag azonban gyümölcsözőnek bizonyult, ami megágyazott az amúgy is belengetett folytatásnak.
Venom folyadékszerű halmazállapotú, földönkívüli organizmusa csak gazdatestben képes túlélni a földi körülményeket. Ideális esetben a szimbiózis mindkét fél számára kölcsönösen kielégítő, fizikailag éppúgy, mint lelkileg. Felér egy házassággal. „Lakva ismerszik meg az ember”, szokás mondani, a Venom második része pedig erre építi föl a legfőbb konfliktusát. Amíg az előző epizód a lecsúszott Eddie Brock és az idegen Venom egymásra találásáról szólt, addig a folytatás az egymáshoz csiszolódásuk története.
Önmagában vizsgálva Venom karakterét, nagyszerűen keltették életre a félig ösztön-, félig felsőbbrendű lény keverékét – na jó, az utóbbi talán kevésbé jön át! -, ami egyben lenyomata magának a gazdatestnek is. Brock tulajdonképpen egy állatias ösztönöktől vezérelt, infantilis személlyel osztja meg az életét a nap 24 órájában, aki olvas a gondolataiban, és átérzi az érzelmeit, még ha egyikkel sem tud igazán mit kezdeni. Eddie-t az őrületbe kergeti ez az állandó jelenlét a fejében, miközben Venom csapdába esett vadállat a férfi bőrében. Hiába, két dudás nehezen fér meg egy csárdában.
