Az új Thor-filmben Natalie Portman isteni, Christian Bale hitehagyott, Chris Hemsworth pedig dilisebb és izmosabb, mint valaha. Az új-zélandi fenegyereknek, Taika Waititinek ennyi pont elég egy jó filmhez: dúl a love, zeng a menny, és a földöntúli szférákban visszhangzik a rock ’n’ roll.
A rendezőzseni, Taika Waititi a Ragnarökkel nemcsak Thor szülőföldjét, Asgardot rombolta porig, hanem vele együtt a képregényfilmes kliséket is. A karót nyelt Thornak – a franchise-nak éppúgy, mint a karakternek – láthatóan jót tett az új-zélandi varázsgomba, ami felért egy kreatív vérfrissítéssel egybekötött béltisztító kúrával. A Marvel-moziverzum rejtegetni való mostohagyerekéből – a Sötét világ mélypontját követően – az egyik legszórakoztatóbb karakterévé nőtte ki magát, aki elsőként mondhatja el magáról a Bosszúállók közül, hogy négy önálló filmmel bír. Mindezt Waititi géniuszának köszönheti.
Újabban a tévésorozataival kissé szétforgácsolódott marveli mozgóképtárnak nem kell a szomszédba mennie némi fantáziáért: a Doctor Strange anyák napi horrorfilmje után máris itt van annak rendhagyó ellenpárja, a Thor apák napi love storyja.
Szem nem marad szárazon Christian Bale drámai belépőjétől vagy az isteni Natalie Portman köpönyegbe burkolódzó alakjától.
Azonban mi, nézők telhetetlenek vagyunk (én legalábbis mindenképp): olyan magasra emeltük az Asgard romjaira emelt elvárások katedrálisát, hogy ember legyen a talpán az a rendező, aki megtalálja belőle a kiutat.
Waititi már a Szerelem és mennydörgés nyitányában megágyaz a fő konfliktusnak. Christian Bale a bibliai Jóbot idéző alakja eleve bukásra van ítélve, mert a mindenből kiüresedett ember számára végül nem marad más, csak a hit: mentőövként vagy vasmacskaként, egyéni preferencia kérdése. Gorr megindul, hogy kioltson minden isteni szikrát a világból, és ezzel önmagából. Passzív áldozatból istenölő szörnyeteggé változik, afféle modern emberré, aki többé nem elszenvedi, hanem maga alakítja az életét. Feldolgozatlan gyásza azonban meg is mérgezi azt, kifakítva a színeket, mindent alárendelve a bosszúnak, az istenek alkonyának, a valódi Ragnaröknek.
Bale karaktere ellentmondásos érzéseket kelt a nézőben: fájdalma és kiállása vonzóvá teszi őt, ugyanakkor az embertelenségével párhuzamba állított istentelensége taszító. A Marvel Marilyn Mansonja ő, és nem csak külsőségeiben.
