Tom Hardy nagy fába vágja a fejszét, bele is szorul. Úgy látszik, nem minden Hardy, ami fénylik. De legalább végre szembe kerül valakivel, aki még nála is macsóbb. Még ha pixelekből is lehet ilyet csak összeszőni.
Amikor a Deadpoolt követően tavaly a borongós Logan is komoly sikereket ért el a mozipénztárak mellett a kritikusok és a nézők körében, a Sony előállt a farbával: egy Venom-film előkészítésén dolgozik. Nem is akármilyenen, hiszen az antihőse nem e világi bőrébe magát Tom Hardy-t csomagolja, és az újra trendivé váló, sötétebb hangulattal átkötve lepi meg a rajongókat. Nem csoda, hogy a képregény fanoknak beindult a nyálelválasztása a projekt kapcsán, és fél seggen ülve próbálták kibekkelni a premierig hátralévő évet – valahogy azért csak sikerült elütni az időt a Marvel “természetfilmjeivel”, melyek egy cicáról (Marvel kapitány), rovarokról (A Hangya és a Darázs) meg a fél univerzum kiirtásáról regéltek. Az is érthető, hogy Hardy szakmailag mit talált vonzónak egy skizofrén anti(-képregény)hős karakterében, pláne, ha az egy korhatáros közegbe kerül elhelyezésre. A Sony tehát megágyazott Venomnak, hogy az ex-Bane-nel összefektetve elhálhassák a „héja-nászukat”.
Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy 2007-ben a filmstúdió micsoda (b)anális erőszakot követett el a szimbiótánkon, amikor belegyömöszölték a Pókember 3. részébe! Venomnak egy évtizedébe került, hogy mindezt kiheverje: hol spin-offként, hol az újragondolt csodálatos Pókember antitéziseként merült fel, hogy visszatér a vászonra, ám végül egy Tom Hardy kellett, hogy az árnyékában visszasunnyogjon, és néhány meglékelt koponyából ismét jóllakhasson. A Sony nem hazudtolta meg önmagát: megijedve az esetleges alacsonyabb profitvárakozásoktól, visszatáncolt a korhatáros senkiföldjéről, és kitette az irányjelzőt: NEM fan service készül! A pics@ba a Deadpoollal meg a Logan-nel!
Eddie Brock menő oknyomozó újságíró San Franciscóban, vlogger, stabilnak tűnő magánéleti és egzisztenciális háttérrel. Egy pillanat alatt dugába dől azonban minden, amikor beleköt Elon Musk-alteregójába, Carlton Drake-be, a milliárdos üzletemberbe, aki az Élet Alapítvány kurátoraként az utolsó humanista pózában tetszeleg. Eddie a Maslow-féle hierarchia piramis legalján találja magát, munka és menyasszony nélkül, így kapva kap az alkalmon, hogy bebizonyíthassa: Drake rosszban sántikál. A tudós laborjába betörve azonban szembesülnie kell az igazsággal: nem vagyunk egyedül. Sem mi az univerzumban, sem ő a saját fejében.
Maga a forgatókönyv rendkívül visszás, hemzseg a logikai hibáktól: még saját univerzumán belül is hiteltelen, a cselekmény bonyolítása pedig híján van minden következetességnek. Brock menő oknyomozó vlogger, akit a főnöke mégis PR-anyag készítésére utasít – egy rendkívül makacs, öntörvényű és heves vérmérsékletű figura elé lenget vörös posztót, majd felháborítja, hogy ő mégis nekiront?! Brock életének a széthullása is gyenge lábakon áll: megkérdőjeleződik szerelmi kapcsolatának az őszintesége, hogy a szakmaiságról már ne is beszéljünk: a Drake-kel lefolytatott interjú mindenről vall, csak újságírói vénáról nem.
Magának Brocknak a jelleme is meglehetősen hektikus: hol laza macsó, hol meg totál lúzer. Utóbbi nem is áll jól Hardy-nak, ha ez volt a koncepció, akkor a castingja elhibázott. Mégsem annyira, mint a többi szereplőé: Michelle Williams (Brock exe) mintha ott sem lenne, Riz Ahmed (de tényleg, miért pont ő? Miért nem mindjárt Woody Harrelson, valami nevetségességig eltúlzott parókában?! – oh, shit happens!) antagonistája pedig olyan kétdimenziós, hogy egy könnyű szellő elfújná. Ez a film senkinek sem áll jól, még Hardy-nak sem. Még szerencse, hogy Venom karaktere viszont igen, az egyetlen pozitívum, ami elmondható a filmről, hogy a szimbióta baromi brutálisan néz ki. Kár, hogy szinte egy az egyben CGI, a digitális mozgásrögzítés (mocap) ugyanis ez esetben nem volt járható út. Még így is kilóg a lóláb, ahol ugyanis a színészek (Hardy, Ahmed) arca is feltűnik a digitális rétegek alatt, ott abszolút animáltnak tűnik, és oda a varázs.
A legrosszabb azonban a beleerőszakolt humor: Venom egy-egy elszólása még csak-csak, de Hardy, és különösen Williams “sziporkái” nem viccesek… hanem egyenesen KÍNOSAK, már-már paródiába hajlóan! Brock/Venom önmagával folytatott dialógusai erőltetettek, valószínűleg sokat ronthat rajtuk a magyar szinkron. Az akciójelenetek sem különösebben kiemelkedőek, a magam részéről többre értékelek a hetekig renderelt megalomán számítógépes effektek helyett egy kreatívan megkoreografált kézitusát a John Wickből vagy az Atomszőkéből.
Könnyen lehet, hogy a stúdió által utólag kivágott jelenetek miatt esik szét a Venom, ez esetben a Sony ismét a saját kardjába dől: a Pókember után Venomot is kiheréli… már megint! Nem lep meg, hogy a Marvel távol kívánja tartani ezt a verziót az évek során kemény munkával felépített moziverzumától, hiába próbál a Sony a korhatár-besorolással trükközni egy esetleges unió reményében. Azért stáblistás jelenetek itt is vannak, bár az Isten óvjon ennek az univerzumnak a bővülésétől!
Még Tom Hardy sem képes megmenteni a Venomot – kevésnek bizonyul ahhoz, hogy egy egész filmes univerzumot elvigyen a hátán. Pontosan úgy jár, mint Tom Cruise A múmiával. Kár erőltetni! Ha már franchise-ban gondolkodunk: Hardy térjen vissza inkább a XIX. századba vagy a posztapokaliptikus jövőbe! A Venom tuti lenyom… minket a talajra, csak győzzünk utána feltápászkodni!
Publikálva: filmtrailer.hu