A jó útra tért lángelmét ismét megkísérti a „sötét oldal”, miközben két kézzel nyúl utána a múlt: egyrészt a családja, másrészt az életre kelt ’80-as évek képében. Nem, ez nem valami sötét skandináv krimi a jeges északról, hanem a legújabb családi animációs vígjáték Hollywoodból, amely a mókás minyonok apró vállain érkezik a mozikba. Vajon mi lehet Gru sikerének titka, és miért vonzódunk a sötét karakteréhez?
Vissza a gyökerekhez
Gru a valaha „élt” legzseniálisabb gonosztevő, aki egyszer még a Holdat is lelopta az égről – és aki aztán szívet növesztve három árva kislány rabja (apja) lett, „elorozva” ezzel kicsik és nagyok rokonszenvét világszerte. Gru tanítanivaló jellemfejlődést produkált; legyen az bármilyen zsáner – de igaz ez a mozgókép mellett a nyomtatott, azaz könyv formára is! –, az épkézláb főhősnek bizony változnia kell, lélekben (is) eljutnia A-ból B-be. Ez az alap, amire aztán építkezni lehet, és történet vonható köré. Ráadásul jelen esetben ez a főhős gonosz, ami egy gyermekfilmnél igazán áldatlan állapot, nem maradhat így! Bár a maga módján persze kiélvezhető! Kit nem tölt el némi kárörömmel a másokat inzultáló, nagyarcú sofőr pórul járása a piros lámpánál, mikor Gru egy laza mozdulattal felkeni az autójával együtt a házfalra? A helytelen viselkedési formákat a saját igazunkba vetett hitünk révén olykor szívesen alkalmaznánk a gyakorlatban is, vérmérséklet és nevelés kérdése, végül mit kezdünk velük! A kulturáltság mércéje!
A mozgókép jelen esetben kibúvót kínál, menekülő utat a hétköznapok folytonosan feltorlódó sztrádájáról oda, ahol ismeretlen a „mi lenne ha” feltételes módja, ahol szó szerint mindent szabad! Ahol lapul egy fagyasztópisztoly az ingujjban, amitől „bent reked” az előttünk állók méltatlankodása, ha megelőzzük a sort! Olykor jó lenne Grúvá válni! Bár Gru sem maradhat mindig önmaga! A kulcsszó: változás!
Katalizátorok
Gru változását három kicsi lány indítja el, ők a történet azon „katalizátorai”, akikkel a gyerekek feltétel nélkül azonosulni tudnak. Margó, Edit és Ágnes igazi sztereotip figurák: a komoly, a csínytevő és a naiv. Ha a három tulajdonságot összegyúrjuk, megkapjuk a gyermeki lélek alapját, amely minden csöppségben megtalálható különböző variációkban. Naná, hogy megindítanak minden szívet, különösen főhősünkét, amely méretes bazalttömb mélyén kezd dobogni, repesztve felszínt, és átmozgatva beltartalmat. A karakterek közti interakció, az együtt át-, és megélt kalandok csiszolják végül a gyerekfigurákhoz a címszereplőt, lekoptatva róla a sötét mázat, hogy drágakőként bukkanjon elő a számtalan réteg alól a becses belbecs, és a lányok a három árvából apuci kicsi kincseivé avanzsáljanak.
A humor frontján a Gru már a legelső epizódtól kezdve keményen beerősített azzal, hogy életre hívta a főhős famulusaiként a pici sárga emberkéket, a minyonokat. Ezek a szeretni valóan esetlen figurák Charlie Chaplin, valamint Stan és Pan nyomdokain csetlik-botlik végig az egész szériát, megidézve a burleszk műfaját, a kiélezett helyzetkomikumra épülő szkeccseik pedig jellemzően kiemelkedő jelenetei valamennyi résznek – nem csoda, hogy a Gru-filmek ikonikus figuráivá váltak, amelyek meghódították a játék-, és ajándékboltok polcait is. A minyonok nem bírtak a Gru-filmek keretein belül maradni, teret követeltek maguknak, és önálló filmet kapva próbálták bizonyítani létjogosultságukat, kevés sikerrel: a minyonok humora csak a szkeccs keretein belül magával ragadó, ebből fakadóan legfeljebb televíziós sorozatként, rövid, 10 perces epizódokban életképes. Talán a stúdió is ráébred majd egyszer erre.
Tesó-tusa
Az első részben a gyerekek kihozzák Grúból a jót, a második részben pedig a főhős megtalálja a másik „felét”. A titkosügynökösdi amennyire kevéssé állt jól a Verdáknak, épp annyira testreszabottnak bizonyult a mi „rosszfiúnknak”. Rálelve élete párjára látszólag tehát minden egyben van a boldogsághoz, ám a siker mindig életre hív egy újabb folytatást, amelyben – némi képzavarral élve! – Gru ezúttal a harmadik „felét” kergeti, fizikai és spirituális értelemben egyaránt! Bővül a család: tudomására jut ikertestvére létezése, és amikor szembesül vele, újra föltámad benne a rosszra való hajlam, a gonosz csábítása! A vér nem válik vízzé, a családi örökséget folytatni kell! A nem túl eredeti, és kissé nehézkesen is implementált történetszállal egy meglehetősen árnyalt fivérek közti kapcsolatra irányítják rá a reflektorfényt, amely az érzelmek széles skáláját vonultatja fel, de éppen ebből kifolyólag az alkotók bizonytalanságát sugallja: mit is akarunk ezzel az egésszel kezdeni?
Azok a boldog szép napok
Nem tudom, melyik lehetett meg előbb, az ikertestvér vagy a harmadik rész aktuális főgonosza, Baltazár Bratt sztoriszálja, de az alkotók jól érezték, hogy önmagában az egyik vagy másik kevésnek bizonyul. Baltazár alakja inkább a szülőknek szóló kikacsintás a maga ’80-as éveket megidéző formájában, erősítve a Gru-filmek családi jellegét. A figura a korszak felidézését tekintve telitalálat a válltöméstől a Bundesliga-frizurán át a kikopott tonzúrával bezárólag, a felcsendülő retró slágerek pedig minden bizonnyal könnyet csalnak a felnőtt nézők szemébe. Kár, hogy Bratt figurája tényleg nem több, mint a korszak kikarikírozása, és elsikkad a mögötte felsejlő dráma, a saját múltjában rekedt tragédiája.
Nyomokban minyonokat tartalmaz
Érthetetlen, hogy milyen megfontolásból vettek vissza a minyonokból az új filmben! No, azért nem kell megijedni, Gru-film nincs minyon nélkül, de ezúttal a kis sárga emberkéknél valóban betelik a pohár, és minden téren (sajnos, a humor frontján is!) sztrájkba lépnek! Sztori szempontjából tulajdonképpen nagyon is logikus lépés ez, a mazochista, a gonoszságot fétisként tisztelő apródoknál már korábban is kiborulhatott volna a bili, hogy gazdájuk jó útra tért! Valamiért ez csak most csapódik le náluk, és hátat fordítanak gazdájuknak… és sajnos a nézőknek is, ha nem is kerülnek ki teljesen a képből! A helyüket átveszi a cukiság faktort csúcsra járató Ágnes unikornis vadászata, a helyzetkomikum pedig teljes egészében a Gru-fivérekre hárul!
Hattyúdal?
Steve Carell bejelentette, hogy utoljára adta a hangját Grunak Gru-filmben (egy esetleges Minyonok-folytatásban a cameo még neki is belefér), ami azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezzel a franchise búcsúfilmjére ülhetünk be. Ha az lenne, talán bátrabban húztak volna 19-re lapot az alkotók, és bepróbálkoztak volna valami eredeti dologgal – és talán Carell sem lép le a balfenéken! –, amely annak idején kiemelte a többi hasonszőrű produkció közül éppen ezt, így azonban biztonsági játékot játszanak: minden megvan benne – kevesebb minyonnal!!! –, ami az előző részekben működött, de annál semmivel sem több.
Gru tehát lelkiekben picit visszazöttyen a régi kerékvágásba, igaz, holdlopó énje már nem bukkan újra felszínre, imádni való pikírtsége azonban nem veszett el, ahogy a rosszra hajló hajlama is köszöni, megvan! Ez egyébként jellemzően mindegyikünkre igaz, csak neki könnyebb átkelni az Alkonyzónán, ami miatt még most is gyerek módra bedőlünk neki. Legalább a mozi sötétjében hadd lehessünk mi is egy kicsit Grúk!
Publikálva: filmtrailer.hu (2017. augusztus 15)