Európai koprodukcióban készült Ken Loach új filmje, amely az iraki háborút egészen új szemszögből, a jelentős profitot zsebrevágó militarizált magáncégek szerepvállalásának oldaláról mutatja be. A dokumentumfilmes elemeket felvonultató, hangulatos krimibe oltott játékfilmért Loach egy Arany Pálma-jelölést tehetett zsebre a 2010-es Cannes-i filmfesztiválon. A hollywoodi képregényadaptációk és az animációs mesefilm folytatások dömpingjében igazi színfolt a filmes palettán a Halál sugárút, amely egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő alkotás, ami karcos őszinteséggel rántja le a profit-, és egyéb érdekekből szőtt leplet egy térdre kényszerített országról.
Fergus (Mark Womack) és Frankie (John Bishop) már gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Együtt képezték ki őket a hadseregben, és később Fergus beszélte rá Frankie-t, hogy csatlakozzanak egy magáncég zsoldoscsapatához, amely a helyi biztonsági erők tanácsadóiként állnak alkalmazásban Bagdadban. Azonban egy alkalommal, amikor Fergus egy részeg randalírozás után bevont útlevele ürügyén épp otthon, Angliában tölti kényszerszabadságát, egy összetűzés során Frankie életét veszti a katonai szlengben „Ír sugárút” (Irish Route) néven elhíresült bagdadi repülőtéri útvonalon. Fergus képtelen belenyugodni barátja elvesztésébe, ráadásul a hivatalos jelentés is több gyanús momentumot próbál elfedni. Miközben Fergus otthon, Angliában ülve az összekuszált szálakat próbálja egyenként kibogozni, fölhasználva hozzá iraki ismeretségeit, mély gyásza egyre közelebb sodorja Rachelhez (Andrea Lowe), Frankie barátnőjéhez, amitől teljes erkölcsi válságba zuhan. Hamarosan fényt derít a barátjával történtekre, azonban az igazság könnyen az életébe kerülhet.
A sztori Craig Lundberg iraki veterán történetén alapul, aki maga is játszik a filmben (ő Craig, Fergus vak katona bajtársa). Loach remekül vegyíti a dokumentarista felvételeket a játékfilmes elemekkel. Ebben nagy segítségre vannak a Gyilkos mezőkért és A misszióért Oscar díjat kapott Chris Menges operatőr képsorai, valamint „házi” vágója, Jonathan Morris ollója. A Cannes-ban a legjobb forgatókönyv (Édes kamaszkor) díját már egyszer elnyerő Paul Laverty pedig Lundberg sztoriját adaptálta profi módon vászonra.
A történet jelene Angliában játszódik, a múltbéli események flashbackek formájában bukkannak fel a sztori folyamán. Az iraki jeleneteket Jordániában vették fel, és ezek is a múlthoz kötődnek. A neves stáb és a jó forgatókönyv ellenére is olykor-olykor a film leül, ráadásul néha az volt az érzésem, hogy tévéfilmet nézek, igaz, a jobbik fajtából (nem mintha a tévéfilmekkel bármi baj lenne).
A színészek viszont fantasztikusan játszanak, elsősorban Mark Womack az, aki szinte egymaga elviszi a hátán a filmet. A korábban főleg sorozatokban és tévéfilmekben felbukkanó színésznek remélem sikerül a kiugrás, szívesen látnám Jason Statham-mel karöltve valami Guy Ritchie-s produkcióban, meglehetősen egy húron pendülnének, legalábbis habitusban. Szintén elsősorban tévés múlttal bír a film másik főszereplője, Andrea Lowe, aki személy szerint engem annyira nem nyűgözött le, mint Womack. De hát kinek a papné…
A Halál sugárút korrekt film, jó iparos munka: igazi háborús krimi némi társadalomkritikával. Számomra talán nem is annyira mozis film, inkább tévében nézős. Mindenesetre meg fogja találni a maga célközönségét, ebben biztos vagyok: bátran ajánlom a multiplex moziktól távolságot tartó, a számítógépes effektektől hemzsegő blockbustereket elvből elutasító vagy ezektől „eltelt” filmrajongóknak, akik a látvány mellett még mindig többre értékelik magát a történetet és a jó színészeket, mint az aprólékosan renderelt képet és a dobhártyarepesztő hangmérnöki bravúrt.
Publikálva: filmtrailer.hu (2011. július 26.)