Jason Statham ezúttal Chuck Logan író regénysorozatának főhőse, Phil Broker bőrébe bújva üti az ellent korábbi filmjeiből megszokott elánnal. Az összképet nem is a kockás favágó ing vagy az elnyűtt baseball-sapka rontja, hanem az a méla szürkeség, amibe az egész belefúl. Logan sztoriját Sylvester Stallone adaptálta vászonra, s ha valaki, gondolnánk, hát az „olasz csődör” akciószínészként csak tudja, mitől döglik a légy! Statham kisvárosi Rambóként minden felé nyúló kart eltör vagy legalábbis jól megropogtat, ám ettől függetlenül megmarad a nézőben a homályos érzés, hogy Gary Felder és kompániája két szék közé esett.
Csak mi lehet a másik szék? – morfondírozik az ember, mert az teljesen világos, hogy az „egyik” az akcióműfaj. Föl is vonultatja az összes avitt klisét a ’80-as évek alámondásos VHS-korszakától kezdve, de valahol a rendszerváltás környékén meg is reked. Sebaj, legyintünk egyet, nincs is jobb egy igazán old-school, a CGI-t a francba kívánó, pulzusszámot emelő, mindent törő-zúzó akcióorgiánál, s már törölgetjük is előre a szánk szélén feltoluló nyálcseppeket. Aztán nézünk… mint a moziban, mert hát az akció csak ímmel-ámmal csörgedezik! Túl sok az előkészítés, túl sok az alapozás, ám a történet a maga faék egyszerűségével ezt nem igényli, a karakterek között pedig egy sincs, amely megérdemelné, hogy kellő mélységet kapva kiemelkedjen kétdimenziós mivoltából.
Phil Broker (Jason Statham) exügynök lányával új életet akar kezdeni egy kisvárosban. Hamarosan azonban összetűzésbe kerül a helyi bandával, melynek Gator (James Franco), a drogbáró a vezetője. Amikor Gator rájön, ki is valójában Broker, életre-halálra szóló hajtóvadászatot indít ellene. Broker egyetlen esélye, hogy megvédje lányát és a város lakóit, ha fegyvert ragadva kíméletlenül leszámol a bűnözőkkel.
Felder és Stallone orrvérzésig erőlködik, hogy a hangyaf@sznyi dráma beérjen, de Statham rendezői instrukciók híján kínjában csak egy könnycseppet képes elmorzsolni a szemzugában. Ehelyett apait-anyait belead a bunyókba, amelyek kegyetlenül gyorsak és ultrabrutálisak – hiába, mi pont ezt szeretjük, s tegyük a szívünkre a kezünket: ezt is várjuk tőle! Theo van de Sande, a holland származású operatőr csupán egyvalamit tehetett volna meg a kedvünkért: egy lépést hátralép a steadycamjével, s úgy örökíti meg főszereplőnk csapottjait. Leállhatnának már a rendezők ezekkel a “trendi” premier plánokkal az akciójelenetek közben – ami jól áll egy Tony Scottnak, még nem biztos, hogy másnak is bejön!
Pazar szereplőgárda tömörül a produkció zászlaja alá: James Franco és Winona Ryder már többször domborított drámai vénát a vásznon; s pont ezért fura őket Stathammel közös filmben látni. Értem én a csíziót: ebben az ellentmondásosságban rejlik a Harcban élve legfőbb vonzereje, hogy erősen B-kategóriás akciófilmbe A-listás sztárokat válogatnak be, majd megnézik, mi sül ki a dologból! Jelen esetben nem túl sok: Franco a háttérben ügyködő “nagy manipulátorként” súlyát vesztett, pitiáner nehézfiú, Ryder “banda csaja” karakterét pedig bárki el tudta volna játszani – felesleges volt hozzá egy Oscar-díjra jelölt színésznő!
Nem a színészi játék a “banánhéj”, amin elcsúszik ez a produkció, hanem a forgatókönyv és a rendezés. Stallone ugyan moshatja kezeit, hogy ő hozott anyagból dolgozott, de az igazság az, hogy hozzányúlhatott volna bátrabban a történethez, feljavíthatta volna jobban is a sztorit. S aztán egy igazán “tökös” rendezővel, aki több teret enged a színészeinek, aki mer kísérletezni, és a műfaji jellemzőket megfelelően keveri, igenis le lehetett volna tenni egy ütős akciófilmet emelt fővel a nagyérdemű elé.
A végeredmény felemásra sikerült, afféle “mindent-bele-leves” készült Hollywood boszorkánykonyhájában. Tipikus futószalagon gyártott darab, amivel egyik résztvevő filmes sem fog igazán hencegni a nagy los angelesi partykon! A rendező múltjából (A gyűjtő, Ne szólj száj!, Az ítélet eladó) fakadóan a cikk elején említett “másik szék” minden bizonnyal a thriller műfaj, ám most abszolúte nem sikerült annak formai jellemzőit megfelelően abszolválni. A Harcban élve feszültségét vesztett akcióthriller lett, ami hétköznap esti szórakozásként egynek szódával elmegy, ha a néző unalmában a tévécsatornák közti váltogatás közben rábukkan, de hétvégi popcorn-os nagymozinak… na ne vicceljünk!
Publikálva: filmtrailer.hu (2013. december 1)