Finy Petra legújabb regénye, a Kerti szonáta női sorsokon és szerepeken keresztül villantja fel a Rákosi-korszakot és a Kádár-rendszert. A kisember nézőpontja személyessé teszi a megidézett közelmúltat, amely egyszerre borzongat meg és varázsol el.
Finy Petra a személyes sorsokban mossa át a történelmet. A lélekben fennmaradt üledékeket pedig szétszórja a magyar rögvalóság köves talaján, amelyből szárba szökken a regénye. A Kerti szonáta behálózza és körbefonja a fővárost, vadhajtásai a kockakövekkel egyetemben feszegetik föl a közelmúltunk sebeit, a nosztalgia virágaiba borítva a jelenünket. Hogy lehet valami egyszerre ennyire édes és savanyú?! Nem csupán a könyv elképesztően pazar borítójának citrom motívumaitól facsarodnak össze a nyálmirigyeink. Magunk mögött hagytunk egy rendszert, legalábbis az időben. Akik benne éltek, azokban most benne él. Számukra e könyv lehet nosztalgia, önigazolás vagy tükör. Akikben meg nem, azok is érzik még e korszak kellemetlen közelségét. Nekik az okozat oka, történelmi világhatározó. Petra mondja a mesét, de vigyázz, mert fájhat. Az igazság olyan, mint a fűszál: szúrhat és vághat, de a szájhoz illesztve dalra fakad. És messzire visszhangzik a magyar ugar felett az édes-bús kerti szonáta.
A történelem korszakok formájában hullámzik át rajtunk, de mi a térben röghöz kötöttek vagyunk. Sodorjon az élet bárhová máshová, a magyar föld gyökeret eresztett belénk. A „horgonyhelyünk” fogva tart! A könyvbeli ikerpár, Magda és Médi azonban nemcsak a hely foglyai, de a rendszernek is a rabjai. Életük során túl sok mindent láttak, és túl sok mindent tudnak. Egy olyan világban élnek, ahol a mindentudásnál sokkal veszélyesebb annak továbbadása. Egy végóráit élő rendszer csak egyvalamitől retteghet: a jövőtől.
„Aki sokkal, de sokkal ijesztőbb tevékenységet folytat: mindent filmre vesz, rögzít, és olyan dokumentumfilmeket készít, melyek veszélyesek. Mert bemutatják, hogyan működik ez a rendszer, és nemcsak a lázadóknak, nemcsak a mostani embereknek, hanem az utókornak is.”
Magda és Médi a múlt őrei, akiken egy haldokló kétségbeesetten fogást keres. Ráadásul Magda nagy mesemondó, akinek történetei lelkeket konzerváltak ott, ahol meg kellett volna töretniük. Médi inkább zenében utazik. Számára a kert csupán nyűg, a könyv sem több, mint porfogó. A zene a teljesség, és Magda az élet. Az ikrek közti törhetetlen kapocs túlélte a németeket, és túlélte az oroszokat. A földieikre viszont már lehet, hogy rámennek.
„Hogy az isten verje meg a magyarokat, akik magyarokat ölnek!”
Isten azonban nincs ott a lágerekben, és nincs ott a vallató szobákban, sem a vádbeszédben, mert Illyés Gyulától tudjuk, hogy ott csak zsarnokság van. Uralkodni vágyás az uralhatatlan szellem fölött. A Kerti szonátában három generációnyi női sorsot tép és cibál a történelem szele, és mindegyik a maga módján áll ki az igazáért. Kinek egy vörös rúzs, kinek a rendszeres torna a túlélés kulcsa, mert egy abnormális világban a banális csempészi vissza a normalitást.
Finy Petra ennivaló mondatokban fogalmaz, amelytől tele lesz az ember szája, és megtölti a fejet is. Kóstolni kell, forgatni és jól megrágni, mielőtt az olvasó magáévá teszi ezt a sűrű mondanivalót. Minden fordulata kincs, magával ragadó játékosság, a mondatvégek pedig rendre főbe kólintanak. Hősei a kisemberek; személyes perspektíváik emberközelivé varázsolják Rajk Júliától a nevén nem nevezett Demszky Gáboron át Ember Judittal bezárólag a korszak megannyi híres-hírhedt emberét.
Itt megkapó légyottot ad egymásnak a teljes magyar létnyomorúság. Budapest romokban, ám hiába épül a helyén panelekből és Kádár-kockákból egy „szép új világ”, akárhogy teszed egymásra, mindenképp keleti blokk áll össze belőlük, ahol az ablakokban vasfüggöny köti gúzsba a lelket. A fiatalokra pedig transzgenerációs sokként nehezedik a rideg magyar valóság.
„Úgy érezte, ezeréves terhet cipel, a szülei terhét, az ő megtiportságuk húzza le a hátát, rácsimpaszkodik ez a teher, a mások nyomora préseli laposra, és nem tud továbblépni, nemhogy elindulni, de még megmozdulni is képtelen, a fejét sem tudja felemelni, mert a felelősség szögezi a földhöz a tekintetét”
Na, innen szép felállni! Frida pedig, ha rogyadozva is, de megteszi. Magda és Médi fogadja föl a fiatal és talpraesett lányt, hogy besegítsen a kertjükben. Mindenhonnan tekintetek figyelik őket, mert ez ilyen „szemes” korszak. Még az is figyel, aki nem akar. Ez a Mechanikus narancs kipeckelt szemű (anti)hőseinek világa, ahol a Nagy Testvér mások szemén át eltorzítva látja önmagát. Mindössze három évvel járunk 1984 után. A valóságban a szörnyek is csak gyarló emberek, akiket megvezetnek: hol a hamvába holt rendszer, hol saját maguk. A besúgók köztünk vannak. Mi magunk vagyunk önmagunk ellenségei.
Fridát a szülei múltja alól saját apja menti fel. Hiszen
„Hová tudnának még minket bezárni, ahová nem zártuk be már magunkat hosszú évekkel ezelőtt?”
Tényleg, hová? Frida szülei ellen való, kamaszos lázadása váratlanul okafogyottá válik, amikor rádöbben: alig ismeri őket. Nemcsak az életük szépia színű díszleteit, hanem magát az embert sem igazán. Milyen mély a lélek ürege? A lány fontos tanulságra jut.
„Még az is lehet, hogy minél bátrabbnak érezzük magunkat, valójában annál gyávábbak vagyunk. Mások életéhez bátrak vagyunk, a sajátunkhoz viszont gyávák.”
A Kerti szonáta gondolatmagvai befészkelik magukat az agytekervényeink közé, hogy négy évtizednyi történelmet felvillantva szökkenjenek szárba. Női sorsokat bontogat pőrén és szemérmetlenül, melyeket nagy prűden próbál megmetszeni a szocializmus egyre kicsorbuló metszőollójával. Felvillantott világa hol nosztalgiába, hol kellemetlenbe hajlóan ismerős, amelyben lapról lapra mind jobban magunkra ismerhetünk. Ennek a szavakból, érzésekből és hangulatokból megkomponált szonátának mi is csupán a hangjegyei vagyunk!
És miközben a társadalmat megrázó dörrenéssel omlik össze egy politikai éra, addig Omnia-szagú gőzben kotyognak a kávéfőzők, kétüteműek füstködébe burkolódzik a város, súgva-búgva kompromittálódnak az elvtársak, titokban nyomtatódnak a szamizdatok és surrogva készülnek a dokumentumfilmek, fekete dobozokba „dolgozva föl” a pragmatikus szocializmust. Romjain cseperedik föl egy új nemzedék, amelyik a jelenben a jövőjét meghatározó identitását keresi a múltjában. Merre induljanak tovább? És merre ne? „Mondom a mesét, vigyázz, az igazságról szól!”
Bányász Attila
Szerző: Finy Petra
Cím: Kerti szonáta
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2021