A Fekete Özvegy átrendezi a budapesti utcaképet

A Marvel új üdvöskéje nem harap le fejeket, előzményfilmnek is soványka, de igazi diszfunkcionális családdal gazdagítja a Marvel moziuniverzumát, és országimázsnak se kutya. A Fekete Özvegy szólófilmje a hidegháborús kémfilmek hangulatát idézi, főhőse pedig a Marvel női James Bondja. A pandémia után a nyár első igazi blockbustere, amelyre valóban érdemes beülni. Gyerünk a moziba be! 

A 2012-es Bosszúállókban hangzott el egy, a szívünket megdobogtató szóváltás Scarlett Johansson Fekete Özvegye és Jeremy Renner Sólyomszeme között, amelyben Budapestet emlegették. Most végre képbe kerülhetünk, miért is fontos a fővárosunk, azon kívül persze, hogy gyönyörű, és méltán büszkék lehetünk rá. Ha a Bosszúállókban még miniszoknyában, majd feneket kiemelő latexben parádézó Natasha Romanoff nem mindennapi alakjára tekintünk, talán nem is tűnik olyan hosszú időnek az a közel egy évtized, mire szexuális tárgyból az évek során szólófilmet kiérdemlő karakterré nőtte ki magát, aki képes szeretni, és képes megsiratni a szeretteit. Scarlett Johansson pedig annyira eggyé vált a figurával, hogy kaszáspók legyen mind a nyolc lábán, aki a nyomába ér!

A szólózáshoz pedig, úgy látszik, kellett egy Végjáték, és vele a nagy halál meg a figura piedesztálra emelése, nem beszélve egy karakán női rendezőről. Az ausztrál Cate Shortland Lore című filmjében olyan lényegre törően mutatta be gyerekszemmel a második világégés utáni állapotokat a háborús Németországban, hogy még Mickey egérnek is megakadt rajta a szeme. Mivel az idén A nomádok földjéért kétszeres Oscar-díjassá avanzsált Chloé Zhao elhappolta az Örökkévalókat, így Shortland számára maradt a megtiszteltetés, hogy hófehér gyászruhába öltöztesse a „Fekete víg Özvegyet”.

00200595

De hol van már a Bosszúállók kikent-kifent akcióhősnője, aki lassított felvételen dobálja dús vörös hajkoronáját, miközben odaadóan pucsít a kamerának?

Egy megfáradt és magára hagyott Natasha Romanoff jelenik meg a színen, aki úgy odabújna egy kis vigasztalásért valakihez, és ezúttal még a fickó ízületeit is a helyén, a csontjait meg épen hagyná. Legalábbis egy darabig.

Az Amerika Kapitány: Polgárháború után, de még a Bosszúállók: Végtelen háború előtt járunk, amikor a szuperhősök csapatát belső ellentétek osztják meg, és Natasha külön útra kényszerül. Ez pedig a múltba vezet, a Vörös Szobához, amely Özvegyeket szül.

A film nyitányában mintha a Foglalkozásuk: amerikai televíziós sorozat alvó KGB-ügynökei ébrednének Csipkerózsika-álmukból, darabjaira szaggatva a kissé talán túlzottan is érzelgősre vett, rózsaszín gyermeki álmokat. Szerencsére a kémfilmek világában is a család az család, legyen hihetetlen, száguldjon négy keréken vagy bújjon jelmezbe. Romanoff a szétesett tengerentúli famíliát cseréli fel a hamis oroszra, ami kicsit szedett-vedett, kicsit diszfunkcionális, és még csak nem is az övé. A Fekete Özvegy mozifilmje tehát nem más, mint szláv családegyesítés jéghideg medveöleléssel, melyben Budapesttől Marokkóig kő kövön nem marad az orosz virtustól.

Wmn2

Szólj hozzá!