Will Smith a Hét életben vezekel, melynek végére megkönnyebbül, és nem csak 21 grammal. Az élet, akárcsak ez a film, egyensúlyra törekszik, patikamérlegen adagolva a feszültséget, az érzelmet és a húst.
Ben (Will Smith) múltjában sötét titok lappang. Vezeklése hét idegen ember életének jobbra fordításában valósulhat csak meg, azonban nem könnyű megbizonyosodni arról, hogy olyanokkal teszünk jót, akik ezt értékelik, a temérdek ember közül kiválasztani azt a hetet, akik valóban megérdemlik az életet. Ben törleszt, és még véletlenül sem merül föl benne, hogy talán valahol ismét várhat rá a szerelem, hogy újra megkísértheti a boldogság, veszélybe sodorva konok elhatározását. Vajon lesz-e ereje, bátorsága bűnei alól megváltania önmagát?
A Hét élet műfaji besorolása nem egyszerű. Témáját tekintve dráma. Az eleje és a vége thriller elemeket vonultat föl, ez a keretes szerkezet pedig egy sajátos love story-t fog közre. Ettől a keveredéstől azonban csak több lesz, mivel a műfaji sajátosságok közül a legjobbakat ötvözi. Lassú sodrású, az információkat apránként csepegtető alkotás, amely ráérősen halad a megdöbbentő végkifejletig, kibontva nézője előtt a felkavaró igazságot Ben múltjával kapcsolatban.
Ben tipródik az állandósult döntéshelyzetben, és szenved a lelkét gúzsba kötő múlttól. A vígjátékokból jól ismert széles vigyornak most nyoma sincs, elvész a laza kiegyensúlyozottság: Smith homlokot ráncol és a keserűségtől fintorog. Határozottan jól áll neki a komolyabb drámai szerep. Rosario Dawson és Woody Harrelson alakításai nem kiemelkedők, de rutinosan hozzák a formájukat. Harrelson igazi karakterszínész, aki ingujjból kiráz egy hiteles vak zenészt.
A rendező, Gabriele Muccino nem először dolgozik együtt Smith-szel. Együtt vitték sikerre korábbi közös produkciójukat, a Smith-nek Golden Globe és Oscar-jelölést hozó A boldogság nyomábant, amelyben a színész együtt játszhatott fiával, Jadennel. A Hét élet operatőri székében pedig Philippe Le Sourd foglalt helyet, aki a Russell Crowe nevével fémjelzett Bor, mámor, Provence gyönyörű képeiért felelt. A hangulatfestés működik: Muccino és Le Sourd tökéletesen adja vissza a megrázó történet vizualitását a vásznon.
A film eredeti címe Seven Pounds, azaz hét font (a font régi angol súlymérték). Utalás ez Shakespeare A velencei kalmár című színdarabjának jelenetére, melyben az egyik szereplőnek tartozásaiért fejében fontnyi húsával kell fizetnie. Ha valóban ennyire „egyszerű” lenne a bűnhődés, sokkal több boldog ember szaladgálna a világban… jó pár kilóval könnyebben.
Megjelent: filmstrip blog