Mr. Nobody: Na, ki vagyok?

Lenyűgözően látványos, elgondolkodtatóan filozófikus, szórakoztatóan humoros és hatalmas szíve-lelke van. Ez Mr. Nobody, “fehérek közt egy európai”.

Az ember filozófiája nem szavakban fejezhető ki a legjobban, hanem a döntéseivel. Hosszú távon mi alakítjuk magunkat és az életünket is. A folyamat csak a halállal ér véget, és a döntéseink teljes mértékben a saját felelősségünk.” Eleanor Roosevelt gondolatai tökéletesen tükrözik Jaco Van Dormael egzisztencialista drámájának legfőbb mondanivalóját. Azért vagyunk itt, ahol vagyunk, mert így döntöttünk. Nincsenek jó vagy rossz döntések, mert előbb-utóbb a rosszak is elvezethetnek jókhoz. És vice versa. Csak döntések vannak, amelyek, mint a vasúti váltók, behálózzák egész életünket. 

Mr Nobody 6
Aludj csak, én álmodom (Diane Kruger és Jared Leto)

A Mr. Nobody középpontjában, mintha Jules Verne főhőse lenne, Nemo áll. Az öregúr a maga 117 évével a legidősebb még élő halandó 2092-ben, amikor a tudomány már képes legyőzni a halált. Az emberek a halhatatlanság birtokában kíváncsian fordulnak e matuzsálem szenzációszámba menő haldoklása felé. Nemo Nobody-ról senki nem tud semmit, és titokzatossága tovább növeli a média figyelmét. Egy újságíró próbálja az öreg kortól tompa elméjét emlékezésre bírni, több-kevesebb sikerrel. Beszélgetéseik során megelevenedik Nobody múltja. Az idős ember egyszerre több életutat vázol föl: életének legfontosabb döntéseit úgy hozza meg, hogy valójában nem hozza meg azokat – mindegyik döntés következményeit megéli és végigkíséri, így keresve a választ, hogy vajon valóban mindig a legjobb döntést hozta-e, és ezáltal a legjobb életet élte-e meg, amelyet csak választhatott.

Mr Nobody 1
Lehetetlen választás (Rhys Ifans és Thomas Byrne)

A félreértések elkerülése végett a Mr. Nobody nem tudományos-fantasztikus történet. Bár kapunk némi betekintést a jövőbe (2092-be), sőt, még egy marsi űrutazáson is részt veszünk, a film nagyobbik része 1975 és 2009 között játszódik. Kísérleti jellegű, gondolkodásra késztető mozgókép ez, amely látszólag öncélúan ugrál ide-oda térben és időben (meg a párhuzamos dimenziók között), érintve a káosz-elméletet, a pillangó-effektust, valamint az ősrobbanástól kezdve a húrelméleten át az idő fogalmáig sokmindent, rendkívül színes és szórakoztató vizualitással magyarázva a tudományos téziseket. Valójában arra az “egyszerű” kérdésre keresi a választ, hogy döntéseink következményei milyen (ki)hatással vannak ránk és a környezetünkre.

Mr Nobody 2
Egyszer fent, egyszer lent (Diane Kruger és Jared Leto)

Tudomány ide vagy oda, a Mr. Nobody az érzelmek szintjén hat. Mégsem válik szentimentálissá, folyamatosan meghökkent, olykor nem rest az abszurdhoz nyúlni. A filmben nagy szerep jut a szimbólumoknak: ilyen például az egymás mellett futó, majd egymást keresztező sínek különösen erős allegóriája, vagy az újra vissza-visszatérő falevél és a galamb. Erős a film vizualitása is, rendkívül szépen fotózott képeket láthatunk, remek vágással (utóbbit részben egy idegenbe szakadt hazánkfiának, a Belgiumban élő Veress Mátyásnak köszönhetjük). A vizuális ötletek és trükkök kivitelezése a film elkészülte után utómunkaként további egy évet és a 35 millió eurós költségvetés jelentős hányadát emésztették föl. De megérte!

Mr Nobody 3
Abszurditás (Jared Leto)

Központi motívuma a szerelem, ugyanakkor nagyon sok minden másba is bele-belekap a rendező, ami gondolkodásra késztet, ráadásul ezáltal újranézhetővé teszi az alkotást, hiszen újra és újra találhatunk olyan apró részleteket, amelyek korábban fel sem tűntek. Nekem pont a sok, aprólékosan kidolgozott, játékos ötlet miatt tetszik ez a film. 

Jaco van Dormael író-rendező 7 évig dolgozott a forgatókönyvön. Szívesen mesél róla, hogyan készült ez a rendkívül komplex történet: az ötleteit kis cetlikre írta föl. Az alkotói folyamat során összetolt pár asztalt, amire szépen felragasztgatta a több száz cetlit, majd egységbe rendezte, míg ki nem kerekedett belőle a sztori, amit a vásznon láthatunk.

Mr Nobody 4
Anyák és apák (Natasha Little és hys Ifans)

Remek színészeket sikerült megnyernie a rendezőnek a filmjéhez. Jared Leto női szíveket összetörő, hatalmas kék szemeivel jellemzően több kísérleti jellegű filmben szerepelt már (lásd: Rekviem egy álomért), most is szívesen vállalta a főszerepet. A Váratlan utazás Sarah Polley-ja már több filmben (Az élet nélkülemHoltak hajnalaA szavak titkos élete és a hamarosan mozikba kerülő Hibrid) bizonyította tehetségét. A legutóbb a Becstelen brigantykban, azelőtt pedig A nemzet aranyában és a Trója szép Helénájaként feltűnt Diane Kruger is tagja lett a stábnak. A már befutott sztárok mellett talán még jobban tetszettek a fiatalabb, kevésbé ismert színészek alakításai: így a 16 éves Annát játszó Juno Temple és a vele egykorú Nemot megszemélyesítő Toby Regbo győzött meg arról, hogy van helyük a pályán. 

Mr Nobody 5
Három választás, három út (Anaïs Van Belle, Léa Thonus és Laura Brumagne)

A film zenéjét az író-rendező testvére, a neves jazzgitáros Pierre van Dormael szerezte, aki 2008-ban, a film utómunkálatai közben hunyt el rákban. Pierre dallamai mellett sok ismerős dal is felcsendül a filmben, mint például a Fight Club végén is hallható Where is my mind The Pixiestől99 Luftballons Nenától vagy az Eurythmics Sweet Dreams-e.

A Mr. Nobody a korábban is említett 35 millió eurós költségvetésével kiérdemelte minden idők legdrágább belga filmje kitüntető címet. A film rendkívül vegyes fogadtatása miatt úgy tűnik, nemhogy nyereséges nem lesz, de még a költségeket sem hozza vissza. Pedig egy igazán remek, érzelmes és szórakoztató mozifilmről van szó.

Mr Nobody 7
Kijárat a koponyámból (Jared Leto)

Van Dormael harmadik nagyjátékfilmje a Nagy hal és az Egy makulátlan elme örök ragyogása legjobb pillanatait vegyíti. Mélabús melankóliájával meglepő könnyedséggel játszik az érzelmeinken, tér és időugrásaival végig fenn tudja tartani a feszültséget. Jó képkockáról képkockára felfedezni ezt a filmet, és jó lesz időnként újranézni, újabb rétegeket hámozva le erről az nagy európai filmes “hagymáról”.

A bevezetőben Eleanor Roosevelttől idéztem, így a végén álljon egy másik idevágó idézet Franz Rosenzweigtől: “Mindent, amit teszünk, úgy kellene megtenni, mintha az örökkévalóság sorsa függne tőle. Mert sohasem tudhatjuk, nem tőle függ-e.

Publikálva: globalgame.hu

Szólj hozzá!