Rocketman: Elton John, a szomorú bohóc

Elton John életrajzi filmje olyan lett, amilyen a Bohém rapszódia nem: őszinte, kreatív és felkavaró. Tudni akarod, milyen érzés befutni a zenei világban? Milyen az, amikor lenn a klubban minden jelenlévő szíve egyszerre dobban az ütemre? Micsoda föld felett járó pillanat, amikor átérzik és veled együtt élik meg a dalodat? Vagy épp milyen lecsúszni a hedonizmus torkába? Nézd meg a Rocketmant!

Guardian magától Elton Johntól közölt egy cikket a Rocketmanről, aminek végén az énekes és zeneszerző így fogalmaz: ez a film „valami olyasmi, mint az életem: kaotikus, vicces, őrült, szörnyű, ragyogó és sötét. Nyilvánvalóan nem minden igaz, de ez az igazság.” Mintha József Attila klasszikus sorai világlanának át rajta („Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén”): az igazat mondd, ne csak a valódit. Nem pusztán életrajzi átirat, nem tényekből embertelenül magasra emelt katedrális. A Rocketman Elton John elégiába oltott szinesztéziája a múltról.

A film, ami éppoly egyedülállóan varázslatos módon képes az érzelmeket kifejezni és továbbadni, akárcsak a címszereplője.

Elton John ugyanis most levetkezik. Tépi, szaggatja magáról a pomádés fellépőruhái csilivili flittereit, lekerül a kantáros nadrág és a szívecskés szemüveg. Le az angyalszárny és az ördögszarv. Nincs megállás! Lecsupaszítja magát lélekig. Elton John kivetkőzik önmagából. Eltűnik a bohóc a színpadról. Ott marad helyette egy Olaf-szindrómás kisgyerek a rivaldafényben. Akit jobb híján körbeölel a saját fantáziája. Vajon kit rejt a szkafander a sárga köves (élet)út végén?

00115758 (1)
Taron Egerton mint Elton John

Bohémebb ez a rapszódia

A gyerekkori szeretethiányt gyöngyházként vonja be Elton John énje, ám a rárakódó rétegeket fóbia, függőség és magány tapasztja össze. Az Aviátort megidéző kényszerességgel sikálja le magáról a csillogást, hogy felszínre hozza a mocskot. A szívecskés szemüvegben vágytól remegve tükröződik a piros és a kék pirula. Melyik a jó választás? A valóság elfogadásához azonban előbb el kell tőle távolodnunk. Megtapasztalni, hogy milyen mély a nyúl ürege. Egyszer lent, másszor meg még annál is mélyebben. Keveseknek adatik meg a visszatérés. Pláne egy csillogó rakétán, amely teleszórja velünk az eget. A Rocketman az igazi, a valódi bohém rapszódia!

Wmn2

Szólj hozzá!