A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája kínai szuperhős-mozi, amelyről hiányzik a cédula: „Made in China”. Talán pont ezért nem elég autentikus Kínának. A Marvel mohón tapogatódzó ujjai előtt nagy haszon helyett csupán feneketlen lyuk nyílik Kína zsebében.
Egy évtizedbe került a Marvel moziverzumának kimozdulnia a tengerentúli komfortzónájából, hogy fekete szuperhősének afrikai eredettörténete (á lá Fekete Párduc) meghódítsa a vásznat. Feminizmus terén pedig a DC vert köröket Wonder Woman alakjával a stúdióra, mielőtt Marvel Kapitány halovány nyomot hagyott volna az univerzuma egén (most hunyjunk szemet Jessica Jones tévés debütálása, illetve Jennifer Garner hamvába holt Elektrája felett). Tony Stark közben vegzálta a Közel-Keletet, Pókember végigdúlta Európát, a Fekete Özvegy pedig leamortizálta Budapestet.
Ezek után adott a kérdés, hogy a Marvel első ázsiai szuperhősös mozija miért is késett ennyit, tekintetbe véve, hogy Kína az egyik legnagyobb filmes felvevő piac a világon.
Valójában Stan Lee már a ’80-as évek végén szorgalmazta, hogy a Marvel lovagolja meg az egész világon végigsöprő küzdősport filmes kultuszt, és ehhez kiváló eszköznek bizonyult volna a ’70-es években Bruce Lee-ről mintázott, egyébként kevésbé ismert Shang-Chi karaktere. Körvonalazódott is egy tévésorozat ötlete, amelyhez ráadásul Bruce Lee fiát, Brandon Lee-t próbálták volna megnyerni, de a projekt végül kútba esett. A 2000-es évek elején Ang Lee Hulk című filmje kapcsán került elő következő filmtervként a tízgyűrűs kínai srác, de aztán Bruce Banner génmanipulált alakja csúnyán beleállt a földbe, maga alá temetve a kung fu apportálását is a Marvel berkeibe.
A hányatott sorsú Shang-Chi végül a negyedik fázisra került elő ismét a kalapból, hogy a polkorrektség, na meg a nagyobb távol-keleti haszon reményében, a Fekete Párduc mintájára, ázsiai származásúakkal forgassák le a filmjét. A japán-amerikai rendező, Destin Daniel Cretton személyében meg is találták a megfelelő embert a projekt élére. Igaz, a jellemzően független szerzői filmekben közreműködő Cretton nem állt egykönnyen kötélnek, de persze van az a pénz és művészi önigazolás, ami elég meggyőző: jelen esetben egy olyan karakter és világ megteremtése, amelyre és amellyel az ázsiai gyerekek is felnézhetnek és azonosulhatnak. Ritkán tévedett ekkorát a Marvel!
A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája ízig-vérig Marvel-mozi, jobban, mint amennyire az – Natalia Romanova ide vagy oda – az egyszerre eredettörténet és hattyúdal Fekete Özvegy. Ugyanazokból a sablonokból építkezik, csak színesebbé, és frissebbé teszi a távol-keleti megközelítés. Cretton a hangsúlyt a küzdősportra és a kínai mitológiára helyezi. Nagyot merít a kung fu filmek hagyományaiból és nagyon jól mutat a vhu-hszia műfaj megidézése is a Marvel világában.
