Miért szeretünk borzongani? Mitől jó egy horror, és mi lehet Stephen King sikerének titka? Vajon mit takarhat pszichológusszemmel a „ragyogás” képessége? Mely lélektani tényezők és hogyan kapnak szerepet King műveiben, és mit olvas ki belőlük egy praktizáló pszichológus? A Stephen King és a horror lélektana virtuális előadásán jártunk.
Stephen King, aki önmagát Walt Disney gonosz ikertestvérének tartja, immár megkerülhetetlen hivatkozási ponttá vált a popkultúrában. Az is hallotta a nevét, aki még egy könyvét sem olvasta, mozgóképes adaptációjával viszont valószínűleg már mindenki találkozott. Ő az, aki a mumust az ágy alól és a szekrényből becsempészi a fejünkbe. Aki elnyűtt szobapapucsban és kopott flanel köntösben lecaplat a lelkünk alagsorába, ellenőrizni a kazánt. Ő az, aki szépirodalmi igényességgel tálalja a ponyvát. És bizony ő, aki öreg halászként megküzd a félelmeinkkel a tudatalatti tengerén, aztán a csontig rágott tetemüket a partra vonszolja. Stephen King és a horror lélektana címmel tartott előadást a Lurdy Moziban és online Kovács Krisztián, az ectopolis.hu főszerkesztője és Lázár Gergely pszichológus.
A gonoszság egy állapot
Stephen King nagysikerű műveit ezúttal egy pszichológus nézőpontjából vizsgálhatjuk: az előadók olyan perspektívákra világítanak rá, amelyekre nem is gondoltunk volna vagy inkább nem került bennünk ilyen pontos megfogalmazásra. Kovács és Lázár messziről indítanak: először az ezerarcú félelemről, a gonoszságról és a horrorról értekeznek. „A gonoszság egy állapot”, mondja a korábban iskolapszichológusként is tevékenykedő Lázár, ajánlva, hogy látogassunk el bármelyik általános iskola 5-6. osztályába a nagyszünetben, és garantáltan találkozni fogunk vele. A gonoszság empátiahiányos állapot, amelynél a személy gyakran rajta kívül álló dolgokra hivatkozva menti fel önmagát. Ismerős? Valószínűleg már mindegyikünk megtapasztalta. Szokás mondani: a gonosz bennünk lakozik. És olykor kikívánkozik.
Rögtön beugrott a Milgram-kísérlet (ez nem az előadás része), amelynek alanyai azt hiszik, rossz válasz esetén elektrosokkot alkalmaznak a szomszéd szobában tartózkodó idegennél. Stanley Milgram azt vizsgálta, hogy ha megszűnik a felelősségünk, akkor képesek leszünk-e fájdalmat okozni másoknak. A kísérlet célja a holokauszt megértése volt, az emberi akarat autoritásnak való alávetésének miértje. 2015-ben remek film készült belőle Experimenter címmel.
A horror a mindennapjainkban
A jó horror ambivalens: egyszerre hiteles (úgy írja le a világot, amilyen valójában) és valószerűtlen (olyannak láthatjuk, amilyennek korábban még nem). A hatása ilyenkor mélyebb, mint mondjuk a mozgókép olcsó jump scare-es húzásai, egészen zsigerbe markoló. King közel hozza hozzánk a horrort, belecsempészi a mindennapjainkba. „Igen, ez akár veled is megtörténhet!”, sugallja, a megjelenített bűnnel kapcsolatban pedig ott a félelem, hogy vajon erre mi is képesek lennénk? Mennyire tudunk azonosulni a gonosszal, mondjuk Hannibal Lecterrel vagy akár George Komorral?
A Kedvencek temetőjét vagy Állattemetőt (kinek, hogy tetszik!) a mozgóképes remake megjelenése alkalmából nemrég mi is kiveséztük, apa és lánya dialógusait a legfontosabb momentumaiként emelve ki a regénynek. Az előadás során Kovácsék a tagadás könyveként említik, amelyben a szereplők nem hajlandók elfogadni a halál tényét, és ez végül szét is veti a család intézményét. Világos allegória, sok magyarázatot nem igényel.
A szenvedélybetegség és az írói válság visszatérő témái Kingnek, nem véletlenül: mondhatni, volt miből merítenie, mivel a ’80-as éveket masszív alkohol-, és drogfüggőségben töltötte. Számos művének központi témája az alkoholizmus, a jelenleg szenvedélybetegekkel foglalkozó Lázár pácienseinek például „kötelező” mozi A ragyogás. De témához kapcsolódóan ugyanúgy említhetnénk A rémkoppantókat vagy A ragyogás folytatását, az Álom doktort is. A szenvedélybetegek egyik félelme, mondja Lázár, hogy „a szer nem csak elvesz, hanem ad is”. Ha pedig leteszik a poharat, azzal elveszítenek valamit (például egy kreatív irodalmi remek tollbamondásának képességét). Ilyenkor más forrást kell találniuk, amely segítheti, King esetében, az írás folyamatát.
A problémákat fel kell dolgozni, nem eltemetni
Az Álom doktorban King univerzumot próbált építeni a főszereplő Danny Torrance különleges képessége, a ragyogás köré, több-kevesebb sikerrel. Számomra nagy csalódás volt a könyv – a mozgóképes adaptációval szemben -, bár tény, hogy voltak értékelhető momentumai, például Danny sorsának továbbgördítése (lásd: örökletes alkoholprobléma és emésztő bűntudat). Danny, mondja Lázár, poszttraumás stressztől szenved, csaknem maguk alá temetik a gyerekkorában elszenvedett traumák. Ugyanígy vannak ezzel az Az Vesztesek Klubjának tagjai is, akik inkább elfojtják élményeiket, nem emlékezve semmire, így menekülnek az őrületből. Ám az sosem megoldás, ha a problémákat besöpörjük a szőnyeg alá. Dannynek ott a ragyogás, amely Lázár szerint a lehetőségek közötti választás szimbóluma, hogy nem kell az előre determinált apai örökség útjára lépni, hanem a múlt jóvátétele által teremthet magának egy új életet.
