Kapcsolatról, fausti alkuról, valamint az önmagából kifordult világunkról mesél Stephen King négy új kisregényében. A Minél véresebb hol krimi, hol horror, egyszer morbid, máskor kafkai, de garantáltan ránk hozza a frászt.
Stephen King legújabb kötete, a Minél véresebb négy új kisregénnyel borzolja az idegeinket. Gondosan felépített karakterei belakják a képzeletünket, hol tükröt tartva, hol tíz körömmel kifordítva a belsőnket. Kingnek csupán két dolog fontos: hogy az olvasója magára ismerjen, és hogy ez a szembesítés legyen minél véresebb.
A Mr. Harrigan telefonja az okostelefonok hőskorába kalauzol, ami nem is volt olyan régen: King ezt a tizennégy évvel ezelőtti időszakot is ugyanolyan fájón eleven nosztalgiával képes megidézni, mint az Az az ’50-es éveket. Ebben persze nagy szerepet játszik, hogy ezúttal is gyerekszemmel csodálkozhatunk rá a világra, benne az ifjú Craig és a magának való, idős és némileg fösvény Mr. Harrigan barátságára.
A szerző, a 2006-ban megjelent A mobil című regényével ellentétben, ezúttal az okostelefonok előnyeit sorakoztatja fel, nem rejtve véka alá azt sem, hogy a mobilkészülékek roppant praktikus alkalmazásai a láncszemek, amelyek eltéphetetlen láncot alkotva a függőség bilincsébe zárják az embert. A lényeg mégis a kapcsolat, amely elé, King kiapadhatatlanul morbid fantáziájában még a halál sem gördíthet akadályt: összeköt az életen innen és a síron túl. Hiába van ma már ott az egész világ az okostelefonunkban, magányosabbak vagyunk vele, mint nélküle.
A három felvonásos Chuck élete a kötet legzavarbaejtőbb és egyben legabszurdabb története, a fordított időrendjével, a látszólag elkülönülő epizódjaival, és a már-már filozofikus magasságaival. Walt Whitman Ének magamról című versének egy sorából („Én nagy vagyok, sokaságok vannak bennem.”) King egy egész életet épít fel. Az első felvonás olyan, mint egy kafkai Alkonyzóna vagy Black Mirror epizód, amelyben Dmitry Glukhovsky Szürkülete találkozik Dr. Seuss Hortonjával. A Setét Torony sokvilágos multiverzumát a szerző ezúttal belevetíti az egyénbe, amellyel a tükör tükörképének irodalmi kaleidoszkópját tárja elénk.
