Szélesre tárja Dumbledore a családi titkok kamráját a Legendás állatok és megfigyelésük harmadik részében

Albus Dumbledore megkerülhetetlen figurája Harry Potter univerzumának. Még fel sem tűnt a színen, már nyilvánvaló volt, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük valójában a Grindelwalddal való küzdelméről fog szólni. A jóravaló professzor szedett-vedett csapatával és felsorakoztatott titkaival együtt is óriási hendikeppel indul a korszakos gonosszal szemben. Hogy ezt láthattuk már valahol, nem oszt és nem szoroz: a történelem ismétli önmagát. (Ha valaki, hát mi, magyarok ezzel nagyon is tisztában vagyunk: napról napra tapasztalhatjuk a bőrünkön.) Cikkünk csupán a korábbi két részből tartalmaz spoilereket, hogy újra képbe kerülhess, eddig mi történt! 

A Harry Potter-filmek lezárásával jókora buborék keletkezett nemcsak a Warner Bros. filmstúdió bevételi oldalán, hanem a rajongók szívében is. Hiába vonta mágikus bűvkörébe J.K. Rowling a világot jelentő deszkákat, ez nem elégíthette ki a varázsvilágért ácsingozó muglik vágyait. Ha fantáziabirodalmat építesz, felelős is leszel érte. Az írónő, ha nem is papíron, de a mozivásznon engedett a nyomásnak, és ott ragadta meg az univerzumát, ahol a legkevésbé vártuk: egy roxforti tankönyv szerzőjének perspektíváját választotta, hogy elmesélje a Harry Potter-saga előzményeit.

A „Legendás állatok és megfigyelésük” hét évtizeddel Harry Potter története előtt vette föl a fonalat.

Rowling eredetileg trilógiának szánta a globális varázslóháború történetét, amely az 1920-as években bontakozott ki, majd 1945-ben Albus Dumbledore és Gellert Grindelwald legendás párviadalával ért véget (ez nem spoiler, hanem történelem). Varázsvilága e közel két évtizedét végül nem három, hanem immár öt epizódban tervezi Rowling elmesélni, bár az első két rész komótos történeti kaotikusságát tekintve nem meglepő, hogy a filmstúdió a Dumbledore titkaihoz újra csatarendbe állította a Harry Potter-filmeket adaptáló Steve Kloves forgatókönyvírót is – nehogy abból az ötből esetleg hat vagy még több legyen.

00235146

Fától az erdőt

Legendás állatok és megfigyelésük sikerét a száz évvel ezelőtti miliő varázslatos megidézésének köszönheti. Ekkor még hálától bepárásodott szemekkel pislogtunk föl a nézőtérről a vászonra, amiért Rowling újra ablakot nyitott a mágikus játszóterére. Talán ezért nem tűnt föl – vagy nagyvonalúan szemet hunytunk fölötte –, hogy a főszereplő Göthe Salmander állati fogócskája kisebb döccenésekkel találja csak meg a helyét a Grindelwald megjelenését előkészítő hajszában.

Bár Rowling a hétkötetes Potter-sorozattal már bizonyította, hogy mestere a mágiának, a mozivásznon mégis bűvésztrükkhöz folyamodott: egy kislány alakjával vezetett meg bennünket, hogy ne lássuk a fától az erdőt. Nála a rengeteg neve: Credence.

Bocsánatos „bűn”, tekintve, hogy Salmander négyesfogata (a főhős mellett az auror Tina, a telepata Queenie és a mugli Jacob) a romantikus kettősével milyen ellenállhatatlanul alapozta meg a varázsvilág nosztalgiáját. Hogy a – történet szempontjából – nem sok vizet zavaró, de azért fél New Yorkot leamortizáló címszereplők cukiságáról már ne is beszéljünk! A túlbonyolított végkifejletre azért összeszaladtak a szemöldökök, de Johnny Depp hatásvadász belépője mindent felülírt.

00235154

Hinta-palinta

Grindelwald bűntettei alcímet viselő második epizód már több fejvakarásra és zavart pillantásra késztetett. Az előző etap végére kissé szétszórt Credence újra összeszedte magát, és származásának titkáért akár fausti alkura is hajlandó volt. Depp levetett Tim Burton-karakterekből összevarrt Grindelwaldja nem elég, hogy a frászt hozta ránk a döglött hal tekintetével, de karizmájával mindenkit ki is takart a vászonról. Rowling a nyitórész kerítőnőjéből a folytatásra átlényegült az ollóját vérszomjasan csattogtató párkává, amit a korábban remekül felvezetett romantikus szálak bántak. A történet narratívája pedig a hosszan építgetett Lestrange-család kártyavárával hullott darabokra.

00235170

Azért két jó „dolog” – a mindig eszményi furkász barátunk mellett, persze – így is kisült a produkcióból: az egyik Albus Dumbledore feltűnően tétlen karaktere, akivé a színész Jude Law lényegült át egy szakajtónyi százfűlé főzetének benyakalását követően, a másik a tragikus sorsú Leta Lestrange figurája, akit felemésztett a féltestvére halála miatt érzett bűntudat. Az új Batman cicájának, Zoë Kravitznek jutott ezzel a produkció legérdekesebb szerepe. Rowling a Grindelwald bűntetteiben ismét hintába ültette a nézőit, már ami a Lestrange-család zsákutcáját illeti, majd a korábbi részhez hasonlóan begyújtott egy rakétát: a hányatott sorsú Credence-t a legvégén Dumbledore-nak nevezte, és ezt egy főnixmadárral nyomatékosította. Ezzel persze semmit sem magyarázott meg, csupán rágnivaló gittet adott a rajongók számára. 

Erdőben a fát

Rájárt a rúd a harmadik epizódra, a Dumbledore titkaira: a pandémia nehézségei mellett a folyamatos botrányok is megnehezítették a forgatást, mint amilyet J.K. Rowling transzfób megnyilvánulásai keltettek, nem beszélve Johnny Depp családi erőszaktól és rágalmazási perektől hangos válásáról. Utóbbival ki is golyózta magát a sztár Grindelwald szerepéből: mindössze egyetlen jelenetet forgattak le vele, mielőtt a filmstúdió távozásra szólította. Az apanázsát ettől függetlenül megkapta: Depp talán soha ilyen könnyen nem keresett még 16 millió dollárt. A színész vászonra festett szörnyetegét Mads Mikkelsen maníros alakítása váltotta: Grindelwald így vált elbűvölőbbé és veszélyesebbé, mint valaha. A végeredményt tekintve minőségi csere történt.

S bár elmondható, hogy a gonosz bőrébe minden epizódban másvalaki bújt (Colin Farrell, Depp és most Mikkelsen), Grindelwald színeváltozása ezúttal magyarázat nélkül marad.

wmn uj

Szólj hozzá!