Tom Cruise fél szemmel és fél kézzel is betölti a vásznat. No meg fél szívvel. A Hitler elleni sikertelen merénylet története tényszerűen tálalva. Valkűrök, lóra!
Adolf Hitler ellen számtalan sikertelen merényletet követtek el. Jelentőségét tekintve mind közül kiemelkedik Stauffenberg ezredes által végrehajtott bombamerénylet, amely ugyan szintén kudarcba fulladt, de először kérdőjeleződött meg magas politikai körökben is a hatalmon lévő náci rezsim létjogosultsága.
A film középpontjában Tom Cruise alakította Stauffenberg áll. Cruise hitelesen hozza a kemény német katona figuráját, aki megcsömörlik a nácik kegyetlenkedéseitől. Stauffenberg nem a rendszerhez, hanem a hazájához hű – és katonatársaihoz, akiknek kimentésén 1943-ban Afrikában a 10. német páncélos hadosztálynál is fáradozik; ekkor veszíti el a kézfejét és a fél szemét. Innen indít a film, és igyekszik tényszerűen bemutatni az elkövetkező eseményeket.
Kevéssé közismert, hogy a „Valkűr” valójában nem a merénylet fedőneve volt, hanem egy, a Führer esetleges halála esetén életbe lépő terv elnevezése, amely azt a célt hivatott szolgálni, hogy úrrá legyen az utcákon esetlegesen elharapódzó erőszakon (a dokumentumot maga Hitler is látta és szignózta). Ezt a tervet változtatták meg úgy Stauffenbergék, hogy az nekik kedvezzen, a tartalék hadsereg erejét fordítva az SS ellen, őket keverendő gyanúba. Ha a merénylet sikerrel járt volna, átveszik a hatalmat, és fegyverszüneti tárgyalásokba kezdenek a szövetségesekkel.
A véletlen – az időjárás képében – közbeszólt. Hogy hogyan és miként, ez a filmből kiderül. Nem árulok el nagy titkot, hogy a merénylet nem sikerült, de az ellenállás gépezetét már nem lehetett leállítani. Sem az elrendelt hírzárlat, sem a tartalék hadsereg mozgósítása nem tudott ellenállni Hitler „sármjának”, amely – feltételezett – halálán túlról is gúzsba kötötte az emberek szívét.
A Valkűr sem más, mint egy klasszikus Tom Cruise-produkció: az általa alakított Stauffenbergen kívül nem igazán kerül senki más a középpontba. Bryan Singer rendező igyekezett a tényekhez ragaszkodni – nem egyszer a drámai szál rovására. Mélyebb karakterábrázolást így nem igazán kapunk – az ezredes magánélete is csupán egy-két jelenetben elevenedik meg -, épp ezért Cruise mellé csupa olyan karakterszínészt (Kenneth Branagh, Tom Wilkinson, Bill Nighy) castingoltak, akik rutinos karizmával képesek fölvázolni a figuráikat. Bárcsak Bruno Ganzt is fölkérték volna, hogy játssza el újra Hitlert – és játssza le Cruise-t a színről -, ahogyan azt oly zseniálisan A bukás – Hitler utolsó napjaiban megtette.
A valkűrök az északi mitológiában olyan isteni lények, amelyek a hősi halált halt harcosok lelkét kísérik a Valhallába. Érthető, hogy Hitler megalomániáját mennyire táplálhatta ez a hadművelet, és hogy minden további nélkül jóváhagyását adta rá. Stauffenbergék valkűrökként átírhatták volna a történelmet: pokolra küldhették volna Hitlert. Kár, hogy nem jártak sikerrel.
Megjelent: filmstrip blog