A Marvel az Örökkévalókkal pont úgy járt, mint az egyszeri vadász – ha már úgyis ilyen nagy zsákmányejtő nemzet vagyunk –, aki, mire csőre tölt és meghúzná a ravaszt, szem elől téveszti a célt. Amúgy is totál életidegen, hogy a két Oscar-díjas és mélyen humanista Chloé Zhao puskavégre kapja magát az embert. De akkor az Örökkévalók mégsem örökkévaló?
A Marvel Studio a legújabb filmjével, az Örökkévalókkal is követi azt a trendet, amelyet az elmúlt tizenhárom év alatt saját magának kövezett ki: egy egymásba nyíló multiverzum alapjainak a lefektetését. Ez egy olyan világ, amelyben a méret a lényeg: a tétek újabb és újabb növelésével mára eljutottunk odáig, hogy a sokáig központi szerepet játszó, az univerzum felét egy csettintéssel megsemmisítő Végtelen Kövek nem többek kallódó papírnehezékeknél egy bürokratikus szervezet névtelen kishivatalnokának íróasztali fiókjában (lásd: Loki tévésorozat). Mintha csak Douglas Adams, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzője mondta volna tollba.
A Marvel sikerének titka, azon kívül persze, hogy gazdag matériából meríthet, a válogatott alkotógárdában rejlik, amelynek tagjai saját egyéni nézőpontjaikkal képesek megújítani ezt a szerteágazó univerzumot.
A stúdió illusztris rendezői csapatához csatlakozott a kínai származású Chloé Zhao, aki az idén két Oscar-díjat zsebelt be A nomádok földje című alkotásával; köztük a legjobb rendezőnek járót, amelyet színes bőrű nőként először vehetett át a kategória történetében. Korábbi filmjeiben Zhao dokumentarista realizmusát az empátia, valamint az ember és a környezet viszonya kötötte össze az indie drámák törékeny szerzőiségével. Az író-rendezőt mindig a valódi emberek érdekelték, akiknek személyes történeteiből építkeztek a forgatókönyvei.
Vajon mit kezd egy érzékeny szerzői filmes egy csúcsra járatott franchise megállíthatatlanul dübörgő futószalagja mellett?
Ki őrzi az őrzőket?
Zhao az Örökkévalók mellett tette le a garast a Marvelnél, amely elsősorban egy népes és sokszínű családról szól. Eltökélte, hogy azokat a színeiket mutatja meg, amelyek eddig nem fértek bele a képregény-adaptációk kánonjába. Magával ragadó mélységet ígért, és szerteágazó szimbolikát. Az Örökkévalók a Föld védelmezői, akiket isteni lények, az Égiek küldtek el hozzánk, hogy védelmezzenek bennünket a minket elemészteni igyekvő, szörnyszerű Deviánsoktól. Időszámításunk előtt 5000 évvel érkeztek, és miután ellenfeleikkel leszámoltak, rejtőzködve élnek köztünk. Várják a parancsot, amely hazahívja őket. Addig saját direktívájuk foglyai: a Deviánsokat leszámítva nem avatkozhatnak bele az emberiség sorsába.
Nem sokkal a Bosszúállók Thanosszal történt leszámolását követően nyugtalanító természeti jelenségek uralkodnak el a Földön. Úgy tűnik, hogy a Deviánsok visszatértek, így Ikarisz, a legerősebb Örökkévaló összeverbuválja a régi csapatot. De a belső széthúzás és az évszázados viszályok gyilkosabban hatnak kis közösségükre, mint maga a külső ellenség.
Jack Kirby képregényíró a hetvenes évek közepén a képregényes toposzokat megmerítette az ókori mítoszokban és legendákban. Ennek eredményeképpen születtek meg az Örökkévalók, akik köré Kirby egész mitológiát teremtett. Istenekbe oltott képregényhősei azonban nem bizonyultak méltónak a nevükhöz.
