A Cloverfield Lane 10 olyan háromszereplős kamaradarab, amely precízen adagolt feszültséggel és kiszámíthatatlan húzásaival végig bizonytalanságban tart, miközben játszi könnyedséggel táncol az idegeken. Ez az a film, ami garantáltan megoldja manikűrös gondjaidat! Paranoia, jöjj velem!
Őszintén irigylem azokat, akik erre a filmre úgy tudnak majd beülni, hogy nincsenek tisztában vele, minek a spin offja* (ha nem tudod, ne is nézz utána!), nem látták a forgalmazó spoileres plakátját (mi továbbra is bojkottáljuk, s tényleg csak az kattintson a linkre, aki már látta a filmet!) és a szájhagyomány útján terjedő pletykák és vélemények is nagy ívben elkerülték, vagy csak esszenciálisan megszűrve jutottak el a fülébe. Ó, édes tudatlanság! De hiába, az a fránya profitvárakozás képes mindent tönkretenni! (Megnyugodhatsz, írásunk a továbbiakban is kerüli a spoilereket!)
Pedig milyen jól indult az egész: a premier előtt alig két hónappal bukkant fel J.J. Abrams produceri felügyelete mellett készült, izgalmas alaphelyzetet feszegető thriller előzetese (lásd: lent!), amelyre nem véletlenül kapta fel a fejét a műértő közönség: egyrészt nem igazán jellemző, hogy Hollywoodban manapság bármit is titokban le lehetne forgatni, bár tény, hogy Abrams mesteri módon ért a sumákoláshoz és az elkenéshez; másrészt olyan jól összevágott, hangulatos és egyben sokat sejtető ajánló került ki a filmes boszorkánykonyhából, hogy rövid idő alatt előkelő helyet foglalt el a legjobban várt filmek listáján; harmadrészt a film sokatmondó címe számos pletyka és spekuláció forrásává vált.
Ha minden így marad – hadd találgassanak, majd ha beülnek rá, világossá lészen! -, akkor az igazán tökös megoldás lett volna a filmstúdió részéről, ám aztán sajnos Abrams felfedett pár kártyát a pakliból, s a jól indult marketingblöff ködéből lassan elősejlett a valódi tartalom. Valahol ez érthető, hiszen a zsákbamacska nem kifizetődő ekkora pénzügyi tételek kapcsán, és ha a fátyol fellebben, a zsáner rajongóival kiegészülve szélesebb nézői réteg vonzható be a moziba.
Ugyanakkor a maga nevében mégiscsak zseniális Abrams tálalása, mert annak ellenére, hogy a magam részéről úgy ültem be erre a filmre, hogy tisztában voltam bizonyos részletekkel, mégis sikerült bizonytalanságban tartania a végkimenetelt illetően, mi több, engem is megilletődve szegezett a székbe. Tehát megnyugtatásul közlöm mindenkivel, hogy tudástól vagy nem tudástól függetlenül a filmélmény nem vagy csak alig csorbul, és garantált 100 percet feszenghetünk végig, összezárva azzal a három emberrel egy bunkerban a vásznon!
A film sztorijából mi is csak annyit árulunk el, amennyit a hivatalos szinopszis és az előzetes már felfed: egy fiatal nő az autóbalesete után egy pincében tér magához. Fogvatartója azt állítja, többször is megmentette az életét: egyrészt kiszabadította a roncsok alól, és ellátta a sérüléseit, másrészt a felszínen pusztító apokalipszis elől a tanyája alá épített óvóhelyre invitálta meg… igaz, kéretlenül. Vajon a férfiban az elrablóját vagy a megmentőjét köszöntheti?
Abrams, úgy tűnik, szereti magát tehetséges emberekkel körbevenni. A film sztoriját Josh Campbell és Matthew Stuecken vetette papírra, amit aztán a zajos szakmai és közönségsikert arató Whiplash író-rendezőjével, Damien Chazelle-lel ráztak közösen gatyába, és készítették el a végső szkriptet belőle. Chazelle, akit időközben lekötöttek a Whiplash körül zajló események, kikerült a képből, a rendezői széket így végül a zöldfülű Dan Trachtenberg foglalta el. Trachtenberg nevéhez fűződik a Portal: No Escape című rövidfilm, amelyre érdemes vetni egy pillantást, mivel nyilvánvalóvá válik, miért is pont rá bízta Abrams a Cloverfield Lane 10 útjának egyengetését! Azért arra kíváncsi lennék, hogy a producer vajon mennyire szólt bele a produkcióba, mennyire kellett vezetnie a kezét az ifjú titánnak? Bárhogy is, a végeredmény igazán impozáns lett!
Kamaradarab esetén különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a forgatókönyvre: az épkézláb történetre, az előmozdító helyzetekre, tartalmas dialógusokat kell a karakterek szájába adni, amelyek kihatnak a karakterépítésre, s precízen adagolni az infomációmorzsákat, hogy fenntartsák a néző érdeklődését. A szkript ezeket alapul véve jelesre vizsgázik, az igazi varázslatot azonban az elsőfilmes rendező, Trachtenberg végzi: olyan elképesztő suspense-t fest a vászonra, amely láttán még Alfred Hitchcock is elégedetten vonná fel a szemöldökét! A hangulat már a főcím során magával ránt, amelyhez jelentősen hozzájárul Bear McCreary, a Battlestar Galactica és a The Walking Dead televíziós sorozatok zeneszerzőjének kezdetben talán kissé “túltolt” zenei kompozíciói – ezek idővel szépen belesimulnak a film gazdag eszköztárába.
A színészi teljesítmény újabb szintet emel a produkción: nem könnyű mindössze három színésznek folyamatosan lekötnie a nézőt, de John Goodman paranoiás Howard figurája akár egymagában képes lenne erre. Túlsúly ide, életkor oda, Goodman karizmája teljesen kitölti a vásznat. Szerencsére teret követel magának Mary Elizabeth Winstead is, aki már A dolog remake/előzményfilmben megmutatta, hogy milyen jól áll neki a menekülő, végsőkig küzdő, túlélő kemény csaj szerepe, hogy a sztreccs farmerről már ne is beszéljünk! Mellettük John Gallagher Jr. már tényleg csak asszisztál, és hol ide, hol oda adogatja a magas labdákat!
A Cloverfield Lane 10 2016 egyik legkellemesebb meglepetésfilmje, s egyben leghangulatosabb thrillere, amelynek elsőfilmes rendezője leckéket adhatna egy-két idősebb kollégájának a feszültségkeltés alapjaiból. Trachtenberg erős nyitányt produkált, kíváncsi leszek, hogy következő projektjében sikerül-e a szintet tartania, vagy netalántán túllépnie önmagán: utóbbi esetben egy-kettőre az A-listás rendezők között találhatja magát.
Vajon az özönvíz előtt rohamtempóban építkező, űzött tekintetű Noéra hogyan tekinthettek egykor a szomszédjai? Flepnisként? Megveszekedett őrültként? A pesszimista embernek is csak egyszer kell, hogy igaza legyen. A paranoia olykor kifizetődő. Életet menthet.
Publikálva: filmtrailer.hu (2016. április 14)