Talán soha nem éreztük még ilyen közel magunkhoz Lady Dianát! Gyarló, emberi és esendő; aki folyamatosan keres valamit, ami könnyen lehet, hogy örökre elveszett. Toronyba zárt hercegnő. A szabadság lehet az önmagunkra találás kulcsa?
Sokan sokféleképpen ábrázolták már Diana hercegnőt, képernyőn és vásznon egyaránt. Legutóbb a kevésbé ismert Emma Corrin színésznőt emelte piedesztálra a szerep A korona című nagysikerű tévésorozatban. Alakításáért Emmy-díjra jelölték. Jövőre Elizabeth Debickire vetül majd walesi hercegnőként a brit uralkodóház árnya a Netflix favorit szériájában. De nem maradunk Lady D nélkül A korona két évada között sem. Van-e még vajon olyan aspektusa Diana hányatott sorsának, amely nem került bemutatásra?
Pablo Larraín rendező bepillantást engedett a Jackieben a First Lady maszkja mögé, hogy a John F. Kennedy özvegyét ért rettenetes trauma és gyász közepette megmutassa magát az embert. Ezek után keresve sem találhattak volna nála jobb filmes szakit, aki úgy helyezi Dianát a sandringhami kastélyban töltött három karácsonyi nap fókuszába, hogy szusszanásnyi időt sem enged sem a múzsájának, sem nekünk, nézőknek. A walesi hercegné görcsös mosolya előttünk foszlik a semmibe, felfedve egy kétségbeesett asszony űzött vonásait. Diana egészen az őrület határáig merészkedik, hogy felfedezze a szabadsághoz vezető ösvényt.
A korona négy évadon keresztül mutatta be rendkívül érzékletesen, hogy a királyi udvar hogyan veszik bele a politikai intrikák és a királyi tradíciók útvesztőibe. Az uralkodói elit kiváltságaihoz csak külsőségekben tartozik hozzá a pompa és a csillogás, valójában nem a maguk urai, hanem születési előjogaik foglyai: marionettbábuk, akiket a hagyományok és az országérdekek mozgatnak. Diana kedvességével és szerénységével eszményi hercegnői alapanyagnak ígérkezett, állhatatosságával és szeretethiányával azonban idővel férges almává vált a királyi család szemében. Megtűrt személlyé, aki képtelen jóravaló feleségként felülemelkedni királyi vérből való férje csapodárságán.
