A Grimm testvérek 1812-es gyűjtéséből megismert Hófehérke történetét sokan sokféleképpen feldolgozták, ezek közül a legismertebb a sokszorosan díjazott 1937-es Walt Disney rajzfilm, de készült már belőle horrorfilm (Hófehérke – A terror meséje), nem beszélve Nepp József élményszámbamenően “ízes” magyarosításáról, a Hófehérről. A legújabb hollywoodi adaptációban Hófehér Jeanne d’Arc-ként tűnik föl a vásznon páncélos hadakat vezetve az „angyalarcú” gonosz mostohája ellen egy „mesés” dark fantasy eposzban.
Ha valaki, akkor Joe Roth igazán tudja, mitől döglik a légy: több mint félszáz filmben működött közre producerként, emellett rendezett, sőt, a 20th Century Fox és a Walt Disney Studios pihe-puha elnöki bársonyszékét is koptatta már. A Walt Disney-től hozhatta magával a mesék iránti szeretetét, mivel a 2010-es Tim Burton-féle (igen, a Johnny Depp-es) Alice Csodaországban című filmnél is producerként bábáskodott. Ezért láthatott rögtön fantáziát Evan Daugherty Hófehérke átiratában, és bízta az elsőfilmes Rupert Sanders-re, aki korábban a reklámfilmek világában halmozott dicsőséget dicsőségre (az ő nevéhez fűződik például a Halo 3 játékszoftver reklámkampánya).
A film „egyszer volt, hol nem volt…” felütése a hagyományos mesei alapvonalat követi, a kezdő képsorok pedig sokat ígérőek a látvány szempontjából. A kezdő jelenetek leteszik a Hófehér-mitológia alapjait, a „ki”, „miért” és „hogyan” kérdésekre már az előtt válaszokat kapunk, hogy fölmerülnének bennünk, ez mindenképp dicséretes erénye a történetnek. Képet kapunk arról, mi történt Hófehér édesanyjával, és micsoda ármánnyal került hatalomra a gonosz Ravenna.
Charlize Theron királynőként maga a tökély! Azt csak ő tudja, hogy megérte-e számára lemondania egy Clint Eastwood-film szerepét a J. Edgar – Az FBI emberéből, de gonosz mostohaként valószínűleg felülmúlhatatlan. Gondolatban még azzal is eljátszottam, hogy összehasonlítottam Lena Headey Trónok harca-beli figurájával, s bár alapvetően kedvelem Headey örök bánatba merevedett vonásait, akaratlanul fölmerült bennem, hogy Theron bizony királynőibb megjelenéssel bír, és szívesen látnám Cersei-ként az HBO sorozatában. A filmben flashback-ek formájában megpróbálták árnyalni Ravenna karakterét is, bemutatván, hogy honnan ered gonoszsága, ám ez nem igazán sikerült, elsősorban a véges filmidő miatt. Ravenna szerepére Angelina Jolie és Winona Ryder neve is felmerült.
A kicsi Hófehérkét Raffey Cassidy kelti életre, aki valóban elbűvölő, és így nagyon is illik hozzá a szerep. Korábban az Éjsötét árnyékban láthattuk Depp oldalán, úgyhogy máris illusztris társaságban forog a kishölgy. Idősebb alteregóját Kristen Stewart formálja meg, akit Jeanne d’Arc-ként, fényes páncélban minden további nélkül elfogadnék, de százszorszép Hófehérként bizony kilóg a lóláb. Nem áll jól neki ez a szerep. Stewart kisasszony egyébként több sérülést is okozott és szenvedett a forgatás során: hol a tagbaszakadt Hemsworth barátunknak varázsolt szabályos monoklit a szeme alá, hol meg a saját hüvelykujjában szakította el az ínt – utóbbi miatt le is kellett állítani a forgatást. Hófehér karakteréért harcba indult Dakota Fanning , Saoirse Ronan és Emily Browning mellett Lilly Collins is, aki végül ugyan nem felelt meg, de a Sors furcsa fintoraként mégis eljátszhatta Hófehérke szerepét, csak a Tarsem Singh-féle Tükröm, tükrömben.
Ravenna trónra lépése után a király egy szem leánya, Hófehér a gonosz banyának távolról sem nevezhető mostohaanyja rabságában cseperedik föl. Hamarosan azonban a Masters of Chantból átigazolt, higanymozgású igazmondó tükör Hófehérre mutat, akinek ezért pusztulnia kell. Eric-nek, a viki… bocsánat, a vadásznak kell előkerítenie a setét rengetegbe lóhalálában bemenekült Hófehér királykisasszonyt.
Vadászként Chris Hemsworth teljesen elfogadható alakítást nyújt, bár sokáig Viggo Mortensent emlegették a szereppel kapcsolatban, később pedig Hugh Jackman-t. Hemsworth-re a Thor kapcsán figyeltek föl, főleg, mivel itt is egy keveset gondolkodó, nagy erejű és nagyszívű akciófigurát kellett eljátszania. Semmi bajom Hemsworth-tel, ez a karakter nagyon jól áll neki.
Természetesen Hófehérke nincsen törpék nélkül, és főhősnőnk most is beléjük botlik az erdőben. A törpéket zseniális brit színészek keltették életre, fantasztikusan elmaszkírozva: Bob Hoskins (őt talán nem kell bemutatni),Ian McShane (A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken Feketeszakállja), Ray Winstone (London Boulevard “rosszfiúja”) , Eddie Marsan(az új Sherlock Holmes filmek Lestrade felügyelője), Tobey Jones (A hírhedt Capote-ja), Nick Frost (ezúttal Simon Pegg nélkül) és Brian Gleeson (Brendan Gleeson fia). A lekicsinyítésükhöz hasonló trükköket alkalmaztak, mint A gyűrűk ura hobbitjainál.
A film vizuális effektjeire nem lehet panasz, erre garancia valamelyest a rendező, Rupert Sanders maga, aki a reklámvilágban is elég sok CGI-t használ, és egyedi vizuális meglátásairól ismert. Érződik a filmen A gyűrűk ura hatása is, egy-két kamerabeállítás, illetve nagytotál során mintha maga Mordor sejlene át a vászonra kent képeken. A gond inkább magával a történettel van, amely még a film eleji alapozásnál rendben van, ám az idő előrehaladtával darabjaira esik szét. Amíg a történet elején logikusan próbálnak minden apróságot alátámasztani, addig a film vége közeledtével egyre nagyobb logikai bakugrásokat követnek el. Különösen azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy a dark fantasy-vonulaton olykor áttüremkednek a Hófehérke jellemző gyerekmesei alapmotívumai, és ez kibillenti a nézőt a történetből. Az alkotók mintha nem igazán tudták volna eldönteni, hogy kihez, pontosabban mely korosztályhoz is akarnak szólni. A végeredmény végül felemás lett: egy dark fantasy hangulatot árasztó, olykor gyerekmesei elemekkel átszőtt tucat-kalandfilm.
Számtalan megfilmesítésre váró, kiváló fantasy világ, történet létezik (Forgotten Realms, Dragonlance és még sorolhatnánk), amelyek legalább olyan jól, ha nem jobban mutatnának a vásznon, mint A gyűrűk ura. Ha összejön egy kalap pénz valami dark fantasy-re, akkor vajon miért egy meséhez nyúlnak hozzá? Jövőre mozikba kerül a Jancsi és Juliska akciódúsnak ígért horror-vígjáték átirata Jeremy Rennerrel és Gemma Artertonnal a címszerepben. Kérdem én: valóban ez kell nekünk? A magam részéről szívesebben nézném Drizzt Do’Urden hentelését 18 éven felüli besorolásban. De amint tapasztalhattuk, Hollywood momentán még egy Conant is képtelen valóban stílusosan megcsinálni. Ez van, ezt kell szeretni.
Publikálva: filmtrailer.hu