Visszatér a jóravaló bűnbanda, hogy újra (anti)hősökké váljanak! Profibbak és viccesebbek, mint valaha… és nagyon, de nagyon rosszaknak akarnak látszani. De tényleg jók!
Három évvel ezelőtt Aaron Blabey népszerű képregény-sorozatának nagyszájú – és kistílű – antihősei kinőtték a nyomtatott oldalakat, és berobbantak a szélesvászonra. A formabontás stílusváltással járt együtt, de a kötetek pimasz humorát és a lendületes dinamizmusát a mozifilm(ek)be – most már így, többes számban is – sikerült átmenteni. A 2022-ben még elsőfilmes rendező, Pierre Perifel visszacsempészte a 2D animációt az Dreamworks Animation berkeibe, és boszorkányosan keverte a 3D technológiával, hogy a Rosszfiúk animációja egyszerre legyen egyedi, és egyben hű az eredeti képregényes grafikához.
Blabey történeteit Etan Cohen adaptálta, aki nem azonos ugyan az Oscar-díjas Coen-fivérek ifjabbik tagjával, Ethan-nel, mégsem kell szégyenkeznie, hiszen olyan filmek forgatókönyve fűződik a nevéhez, mint a Trópusi vihar vagy a Madagaszkár 2. része. Így poénokért neki sem kellett sorba állnia, a Rosszfiúknak pedig amúgy is van komédiaként egy igen jellegzetes bája.
A jóravaló bűnbanda tagjai – nem véletlenül – veszélyes vadállatokból kerülnek ki: Mr. Farkas, Mr. Kígyó, Mr. Cápa, Mr. Piranha és Miss Tarantula… mintha Kutyaszorítóban „színes” egyéniségei elevenednének meg. A Tarantino-i áthallás sem véletlen: itt van mindjárt az első rész Ponyvaregénynek tisztelgő, kávéházas nyitánya! A második epizódban sem leszünk híján efféle kikacsintásoknak: már magának a csapatnak az alapfelállása is egy Mission: Impossible-küldetésbe oltott Ocean’s Eleven, amit a második rész lendületes indítása sokszorosan alá is húz. A Rosszfiúknak legalább olyan jól áll a heist zsánere, akárcsak Mr. Farkasnak George Clooney majmolása. Hiába próbálnak (anti)hőseink a szürke hétköznapok részévé válni, ha a társadalom nem kér belőlük. Így talán nem is olyan nehéz a járt útra a járatlanról visszatalálni, még ha Mr. Farkasnak komoly morális dilemmát is okoz, hogy a bűn – vonzóan rossz lányok képében – terelgeti vissza őket.
Ám, ahogy egy valamirevaló heistben az már csak lenni szokott, sosem a tervek szerint alakulnak a dolgok, és hol az egyik, hol a másik banda húzza a rövidebbet, miközben szélsebesen rohanunk a végtelenbe hajló végkifejletbe. Eközben pedig tanulságos mesét kapunk bizalomról, önfeláldozásról és új esélyről. Különösen szép, elsősorban a visszafogottsága miatt, Mr. Farkas és Diane bimbódzó kapcsolata. Szöges ellentéte a Félelem és reszketés Las Vegasban Johnny Deppjének öltöztetett Mr. Kígyó vehemens romantikájával. A Rosszfiúk 2 sikerének titka, hogy minden figurája, még a mellékkarakterek is, igazi egyéniségek.
Ez a Dreamworks első filmje, amelyet részben a Sony animációs részlege, az ImageWorks készített. Vizuális stílusára jellemző a stilizált karakterdizájn, a kidolgozott hátterek, a kézzel rajzolt, „klasszikus rajzfilmes” megközelítés. Amíg annak idején a Toy Story és a Shrek-franchise elment a realisztikus CGI-animációk irányába, addig például a Pókember: Irány a Pókverzum hibrid megoldással visszakanyarodott a klasszikus technika felé, ötvözve a 3D számítógépes animációt a kézzel rajzolt 2D-vel. A Rosszfiúkkal a Dreamworks is rátért erre a „régi-új” irányra.
A Rosszfiúk 2, ha mély történettel nem is, de energiával, humorral és látvánnyal szolgál, és bőven van puskapora az idősebb korosztály számára is – A bárányok hallgatnak kikacsintástól például dobtam volna egy hátast, ha nem ülök! –, és ha nem is lopják be magukat kitörölhetetlenül mindenki szívébe, de a játékidő száz percét észrevétlenül „nyúlják le” az életünkből, amit kár is tőlük sajnálni!
Bányász Attila