Ha nincs, aki a segítségedre siet, hát mentsd meg magad! A „magányos nő” NEM az „áldozat” szinonimája. A főszerepet játszó Kaitlyn Dever pedig nem gyenge: sem színésznőként, sem leleményes túlélőként. Ötödik típusú találkozások, ahol az ember helyett az idegenek húzzák a rövidebbet.
A Walt Disney streamingjén éppoly váratlanul mutatkozott be Brian Duffield író-rendező idegeninváziós sci-fije, mint a Predator-folytatás A préda. És akkorát is szólt. Ha a Disney-nél ilyen a meglepetés, akkor az Isten tartsa meg a jó szokásukat! Az író Duffield szereti keverni a szezont a fazonnal, műfaji mixeiből pedig olyan produkciók keverednek ki, mint a vízalatti „szöszi” akció-horror, az Árok, a romantikusan apokaliptikus Szerelem és szörnyek vagy a szexisen könnyed slasher, A bébiszitter. A Nincs, aki megmentsen is ezeknek a mezsgyéjén mozog: klasszikus home invasion jellegű filmként debütál, hogy aztán észrevétlenül apokaliptikus idegeninváziós házimozivá váljék.
A film főhőse, Brynn a kisvárosi közösségből kirekesztett, fiatal nő, aki magányosan éldegél az erdő szélén. Igazából nincs ellenére a számkivetettsége, jól elvan ő magában. Egészen addig, amíg támadás nem éri otthonában, és rádöbben, hogy – nincs mit tenni! – teljesen magára van utalva. A pszichothriller erénye, hogy ezután sem válik Brynnből Ellen Ripley-szerű harcos amazon. A sashlereket idéző, ám jellemzően kreatív kergetőzések valahogy rendre azt az érzést keltik a nézőben, hogy a lánynak – talpraesettsége ellenére – irtó nagy mázlija van. De mit tehet az ember, ha nem Tom Cruise, és igazából nincs is hová menekülni?
Annakidején a Hang nélkül minden újdonsága mellett azzal került még be a köztudatba, mint a leghalkabb horrorfilmek egyike. A Nincs, aki megmentsen hasonló újdonsággal szolgál: alig hallható benne beszéd, és ezzel a színésznő Kaitlyn Deverre bizony nem kisebb teher hárult, minthogy Brynn történetét – mert bizony drámája is van neki – szavak nélkül, egyéb színészi eszköztárára támaszkodva mondja el. Dever pedig el is viszi a hátán a filmet: a kamera alig engedi ki a fókuszpontból, az érzékeny, magánakvaló lányból néma túlélővé alakul át, aki, ha már képtelen megszabadulni a traumáiból, hát erőt merít belőlük.
Brian Duffield, aki a forgatókönyvírás mellett ezúttal a rendezői székben is helyet foglalt, rendkívül okosan forgatta le a filmjét. A közel 23 millió dollárból a látványra is tellett, így az idegenjei nem bújnak meg a sötétben, már a kezdet kezdetén is jól szemügyre vehetjük őket. Sok újdonsággal mondjuk nem szolgálnak: pont úgy néznek ki, ahogy az ’50-es évektől kezdve a kánon elképzeli őket. Duffield kerüli az olcsó jump scareket, filmje inkább zsigeri szinten hat, ahogy Brynn helyzetébe belehelyezkedve drukkolunk neki, hogy meneküljön, hogy bújjon, és ha sarokba szorítják, akkor a fogát összeszorítva vegye fel a harcot.
A Nincs, aki megmentsen nem egy világmegváltó-film: azon kívül, hogy a drámai vonulatában is helyére kerül minden kirakósdarab (értsd: kiderül, hogy a főhősnőt miért közösítették ki), nincs különösebb mondanivalója, azon kívül persze, hogy legyél nő vagy férfi, vedd fel a harcot, és küzdj a túlélésért! Ehhez pedig nem kell Ellen Ripley-nek születni, sem Schwarzenegger izmokat növeszteni, mert a túlélés nem erő függvénye, hanem az elszántságé. Mint oly sok minden, ez is fejben dől el.
A Disney+ streamingcsatornáján megtekinthető!
Bányász Attila