Az álompasi, Hugh Jackman kétségbeesve üldözi álmai nőjét mások emlékeiben, miközben szédítő iramban nyeli magába az örvény az emberiséget az evolúció vécécsészéjében. Erről szól a Westworld társíró-producerének, Lisa Joynak az Új múltja, ahol a társadalom inkább hátat fordít, minthogy szembenézzen a kellemetlenné váló jövővel. Ismerős?
Egyre gyakoribbak papíron, képernyőn és vásznon azok a tudományos-fantasztikus történetek, amelyekben az emberiség hátat fordít a valóságnak. Kétségkívül kényelmes megoldás a struccpolitika, de a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy csöppet sem hatékony. Viszont tökéletesen jellemzi a korunkat. A szmogfüggöny mögül nem látjuk a globális felmelegedés problémáját, akárcsak a fától az erdőt – bár lassan csupán az újrahasznosított papírra nyomtatott képekből lesz fogalmunk arról, hogy mit jelentett egykor az a szó: „rengeteg”.
A biodiverzitás hiányjele lehet a pont az emberiség történetének a végén, figyelmeztet David Attenborough, de bennünket az életterünk beszűkülése hidegen hagy, amint szélesre tárja kapuit a virtualitás. A kibertéré a jövő, a számítógépek pedig lassan mind az öt érzékszervünkre igényt tartanak, így hát tényleg csak „felesleges kolonc” a realitás.
Ha az emberiség lemásolhatná és életre kelthetné a tudatát a digitális univerzumban, a legtöbben (tisztelet a kivételnek) örömmel hagynák maguk mögött a porhüvelyüket.
Erről szól többek közt Ernest Cline nagy sikerű Ready Player One című sci-fijének folytatása, a Ready Player Two, vagy Brandon Hackett Zsoldos Péter-díjas regénye, az Eldobható testek. De említhetnénk Ryan Reynolds akció-vígjátékát, a Free Guyt, Kathryn Bigelow cyberpunk film noirját, a Strange Dayst Ralph Fiennes főszereplésével, a Mátrixot, vagy akár a Hugh Jackman nevével fémjelzett Új múltat is.
Történetünkben az óceánok globális felmelegedéstől megemelkedett vízszintje Velencévé változtatta a part menti városokat, köztük Miamit is. Mintha Susanna Clarke Piranesi című fantasyje elevenedne meg: a tenger visszaköveteli magának a kölcsönbe adott életteret, szilaj ostrom alatt tartva az ember mesterséges környezetét. Egy kis víztől soha nem látott mértékben nyílik ki az olló a gazdagok és szegények között. Társadalmi reformok helyett azonban az emberiség a múltba menekül: egy technológiai újítás megnyitja a kaput az emlékeink előtt, hogy mind az öt érzékszervünkkel újra átélhessük a magunk mögött hagyott boldogságot.
