A München után nem hittem volna, hogy tudnak újat mondani Moszad titkosügynökökről szóló filmmel, különösen, ha hasonló a felállása, mint Spielberg klasszikusának: az izraeli hírszerzők ismét vadásznak, ezúttal egy náci háborús bűnösre. A moralizálást minimálisra szorítva (azért kapunk abból is persze) egy rendkívül feszes akcióthrillerrel rukkoltak elő az alkotók, amelyben inkább az akcióra és az összezártság okozta konfliktusokra helyezték a hangsúlyt. Remek előjátéka ez a január 26-án debütáló Suszter, szabó, baka, kém című kémfilmnek, legalább oldja a várakozást!
Az adósság egy 2007-es izraeli film remake-je. Mielőtt azonban bárki fanyalogni kezdene az amerikaiak közhelyszámba menő újraforgatási mániájáról, elmondanám, hogy az új változat nagyságrendekkel jobban sikerült az eredetinél.
A film két idősíkon játszódik. 1965-ben három Moszad ügynököt bíznak meg a hírhedt birkenaui sebész elfogásával. A náci háborús bűnös Vogel néven nőgyógyászként tevékenykedik Kelet-Berlinben. A feladat: a sebész beazonosítása, elfogása és kicsempészése az országból. A precíz pontossággal kalkulált tervbe azonban – ahogy az már lenni szokott – hiba csúszik, és a Moszad-hármas improvizálni kényszerül. A három ügynök egy kis lakásban összezárva marad a foglyukkal, aki béklyói ellenére lassan manipulálni kezdi fogvatartóit.
1997-ben az egyik ügynöknek, Rachel Singernek a lánya könyvének publikálására készül, amit anyja hőstettéről, a birkenaui sebész likvidálásáról írt. A könyv bemutatója azonban a három ex-ügynökben újra életre kelti a fájó múltat, hogy egy harminc éves titok formájában felszínre bukkanjon az igazság, mi is történt valójában abban a kis berlini lakásban, amiért minden bűnösnek bűnhődnie kell, hogy egy régóta esedékes adósság végleg rendeződjön.
Remekül összerakott kis thrillerrel van dolgunk, ami precízen van vágva, és a múltbéli visszatekintésekkel ügyesen keveri a lapokat. A hangsúly egyértelműen az 1965-ös eseményeken alapszik, ez a film legjobban kivitelezett része. A fiatal ügynököket játszó színészek ez esetben lepipálják a „nagy öregeket”. Sam Worthington a Terminator – Megváltás, az Avatár és a Titánok harca után végre színészi vénát villant (érzékenyebb, több lelki sebet elszenvedett, csak a szolgálatnak élő figurát játszik), bár az akciófilmes rutinja is jól jön. Idősebb alteregóját a fájó arcú Ciarán Hinds formálja meg, akit a legtöbben talán a Róma sorozatból ismerhetnek. Hinds tökéletesen építkezik ifjabb alteregója alapjaira, bár ő van a legkevesebbet a vásznon. A fiatal Rachel Singert Jessica Chastain személyesíti meg, akit A segítségben nyújtott alakítása kapcsán már méltattam. Most is minden további nélkül elhisszük neki, hogy zöldfülű ügynök, aki először dolgozik terepen, és törékeny szépségével el képes csábítani mindkét ügynöktársát. Az idősebb Rachelt Helen Mirren kelti életre. Bár Mirren remekül játszik, a film vége, amit ő ural és az idősíkja a közelmúlt, kevésbé feszes és így egy kicsit leül, de ez nem a színésznő, inkább a rendezés hibája. A harmadik ügynök fiatalkori változatát Új-Zélandra szakadt hazánkfia, Marton Csokas személyesíti meg. A jó kiállású, sármos színész ideális választásnak bizonyult a titkos akciót vezető ügynök szerepére, aki szöges ellentéte Sam Worthington karakterének – érzéketlenebb, macsósabb típus. Idősebb alteregóját Tom Wilkinson alakítja, aki bár külsőségekben alig hasonlít Csokasra, mégis remekül kiegészíti, árnyalja a közös figurájuk jellemét. Jesper Christensen egyik legjobb alakítását nyújtja a filmben, mélyen barázdált, rendkívül karakteres arca annyira ártatlan és mégis annyira ördögi kifejezést tud ölteni egyszerre, hogy az ember háta beleborsódzik.
A film nagyobb részét Magyarországon forgatták. Jót derültem rajta, amikor a Kossuth teret Ukrajnaként mutatták be, nem beszélve a Kerepesi temető mellett zötykölődő 37-es sárga villamosról. Ugyanakkor szájtátva bámultam, milyen remek autósüldözéses jelenetet rittyentettek Barkasokkal, mi képtelenek voltunk hasonlóra az „átkosban”. Élményszámba megy az ismerős helyszínek felfedezése a magyar mozinéző számára.
A meglehetősen fantáziátlan és kevésbé figyelemfelkeltő címet kapott Az adósság tehát korrekt akcióthriller lett, John Madden rendező (Szerelmes Shakespeare) precízen adagolt feszültséggel, némi akcióval, kevés szerelemmel és pszichothrilleri elemekkel megtűzdelt filmet alkotott, amely az utolsó húsz percben ül le egy kicsit, de ettől még minden további nélkül nézhető és kellemes izgalmakat tartogat. Főhőseit kitűnő színészek keltik életre, a sztori fordulatos és jól van tálalva, emellett épkézláb szövegkönyvvel bír (köszönet érte többek közt Matthew Vaughnnak, a Csillagpor, a HA/VER írójának, és az X-Men: Az elsők rendezőjének). Megtekintése bátran ajánlható (majdnem) mindenkinek, kivéve talán – a történet nyilvánvaló aspektusai miatt – az antiszemitákat és a holokauszt-tagadókat. Ők üljenek le inkább az Amerikai História X elé.
Publikálva: filmtrailer.hu (2011.11.25)