Az év kémfilmje a kémfilmek évében: Steven Spielberg a hidegháborús időszak egyik legkényesebb témáját a Coen-fivérek kipofozta forgatókönyvvel, nagyszerű szereposztással és kiemelkedő színészi játékkal, szellemesen és szórakoztatóan vitte vászonra.
A 007-es ügynök visszatér egy újabb lehetetlen küldetés erejéig, ezúttal egy egész árnyék szervezet ellen lépve szorítóba, miközben újabb darabka kerül fényre sötétbe burkolódzó múltjából. Daniel Craig Bondja klasszikusabb, mint valaha.
Bár a kelta eredetű, jellemzően az angolszász országokban megtartott Halloween helyett itthon a Mindenszenteket ünnepeljük meg, azért némi Nyugat felé való orientálódás révén egyre több tök végzi nálunk is vigyorgó lámpásként, hogy a Halottak napján a temetők környékén kissé megtévedt cukorkaárusokról már ne is beszéljünk! Akik a samhain* ünnepének hagyományosan valami horrorfilm megtekintésével áldoznak, azoknak bátran ajánlható ez az R. L. Stine azonos című könyvsorozatán alapuló, kellemesen szórakoztató, erős nosztalgikus érzéseket keltő, üde humorral átitatott horrorparódia, amivel megkoronázhatják az ördög vidám kis éjszakáját.
Denis Villeneuve Mexikóba kirándul, hogy megmutassa, milyen mély egy drogkartell ürege.
Robert Zemeckis parádés heist moziként tálalja Philippe Petit lehengerlő mutatványát.
Matt Damon ismét elveszik a “csillagok között”, ezúttal azonban nem egy fekete lyuk nyeli el, hanem a szomszédban reked, s a túlélése, valamint fölös idejének kitöltése végett a Mars kolonizálásába kezd. Andy Weir bestsellere a Nagy Amerikai Álom áthallásos leképezése az adaptációk terén: hogyan jut el egy történet a blogbejegyzéstől a sikeres könyvforma, majd a szélesvásznas metamorfózis végső stádiumáig.
A megtörtént eseményeken alapuló kalandfilm lenyűgöző látványvilággal hódít, amely menthetetlenül magába szippantja a nézőt, a történet részévé emeli: szinte maga is együtt botladozik a csúcstámadók karavánjával a nyomasztó mélységek, a jégcsipkézett meredélyek és a hófödte sziklák között, miközben megküzd a hipotermia, a végtaglefagyás és az oxigénhiánytól fuldokló agy hosszúra nyúló agóniájával.
Tom Cruise ezúttal egy árnyékszervezettel kezd szélmalomharcba, hogy aztán számtalan nyaktörő kaszkadőrmutatványt igénylő akcióorgia közepette a maga malmára hajtsa a vizet, s port szórjon a rá ferdén néző szemekbe és a Szindikátus óraműpontossággal ketyegő gépezetének fogaskerekei közé.
Russell Crowe első rendezésében megkapó érzékenységgel viszonyul egy idegen kultúrához, s ügyesen lavíroz az I. világháborúban a Dardanellákon egymással megütköző érdekek és ideológiák vérhabos zátonyai közt.
Egyedül csak a címszereplőt veszi le a lábáról a marketing, ami szétspoilerezi a filmet.