Csajokkal erősít – nagy szükség is van rá –, ám ez sem segít a Men In Black legújabb részén, a Sötét zsaruk a Föld körül című epizódon. A világ megmentéséhez ezúttal nem elég egy valkűr meg a viharisten. Humor nélkül pedig nincs vígjáték.
1997-ben ellepték a Földet az idegenek. Szerencsénkre Will Smith és Tommy Lee Jones résen volt, és fenéken billentették a világunk elveszejtésére törő gonosz földönkívülieket. És közben még az öltönyük sem gyűrődött meg. A „sötét zsaru” erről ismerszik meg: tip-top öltöny és napszemüveg. Mint akit skatulyából húztak ki. Munkaruha teszi az embert.
Hogy miért nem rémlik neked ez a világmegmentés? (Ezt most komolyan kérdezed, amikor minden második hollywoodi blockbuster erről szól?!) Nem olvastál róla a hírekben? Nos azért, mert a sötét zsaruknak van egy – vagy inkább sok – apró kütyüjük, amelyet neutralizálónak hívnak, és kisütik vele a szemtanúk rövid távú memóriáját. Hasonlóan működhet, mint a politikusok mosolya.
Keverve, nem felrázva
Az inváziót Lowell Cunningham képregényszerzőnek köszönhetjük, aki egy füst alatt minden szívének kedves dolgot egybegyúrt: a James Bondi hagyományokat a zsarufilmek klasszikus elemeivel, és a paródia határán egyensúlyozó fekete humort az űrlényfilmek kiforgatott pillanataival. E „katyvasz” azonban még mindig kevés lett volna a sikerhez a szélesvásznon, ha nem épp Smith-Jones nyerő párosa bújik öltönybe, hogy leradírozza az azonosítatlan repülő tárgyakat Hollywood vetített egéről.
A film báját a megunhatatlanul sokszínű vizuális gegek adták az önmagukat folyton leleplező földönkívüliekről. Ráadásul Cunninghamnél az idegenek nem mind gonoszak: a Men in Black testülete nemcsak az emberek világát védi, hanem fenntartja a rendet a békés egymás mellett élés jegyében.
A témának nagyobb aktualitása nem is lehetne a migránsellenes társadalmi berendezkedések térnyerésével.
A kasszasiker persze folytatást szült, ám a kreativitás és a lendület, hogy az újdonság erejéről már ne is beszéljünk, megtört. A Columbia Pictures stúdió azonban még a betegeskedő második rész után sem volt hajlandó elengedni az aranytojást tojó tyúkot, és egy évtized múltán ismét előcibálta a szekrény mélyéről a kissé már megkopott, naftalinszagú öltönyöket. A harmadik rész nagyobb hangsúlyt helyezett a történetre, és behozta a képbe Tommy Lee Jones ifjúkori alteregójaként a később Hereállú Thanosként (á la Bosszúállók) csettintgető Josh Brolint. Ám a szériát trilógiává emelő harmadik rész nem váltotta be sem a nézők, sem a stúdió hozzá fűzött reményeit. Így a franchise a legutolsó életszakaszába lépett: az új szereplőkkel történő újraindítás korába.
