J. J. Abrams-nek a Star Trek után sikerült megreformálnia a Star Wars Univerzumát is. Amikor a régi karakterek megviselt fizimiskája feltűnik a vásznon, a meghatottság könnycseppjei ragyognak szemeinkben, az újak pedig vagy a szívünkbe lopják magukat vagy majd csak megszokjuk őket valahogy. Kár, hogy a történelem ismétli önmagát.
A megtörtént eseményeken alapuló kalandfilm lenyűgöző látványvilággal hódít, amely menthetetlenül magába szippantja a nézőt, a történet részévé emeli: szinte maga is együtt botladozik a csúcstámadók karavánjával a nyomasztó mélységek, a jégcsipkézett meredélyek és a hófödte sziklák között, miközben megküzd a hipotermia, a végtaglefagyás és az oxigénhiánytól fuldokló agy hosszúra nyúló agóniájával.
Tom Cruise ezúttal egy árnyékszervezettel kezd szélmalomharcba, hogy aztán számtalan nyaktörő kaszkadőrmutatványt igénylő akcióorgia közepette a maga malmára hajtsa a vizet, s port szórjon a rá ferdén néző szemekbe és a Szindikátus óraműpontossággal ketyegő gépezetének fogaskerekei közé.
Mozikba került az a film, ami egyrészt megkerülhetetlennek tűnt a Marvel-univerzum építgetése során, másrészt Marvel berkekben is érezhetően rezgett a léc a megvalósítása kapcsán – nem véletlenül tolódott már évek óta a premierdátum -, mivel mégiscsak egy hangyaméretűvé zsugorodni képes képregényhősről van szó, aki mindezek ellenére sem igazán bír emberfeletti képességekkel. Szóval fel volt adva a lecke, amit Edgar Wright repített jó magasra, de végül Payton Reed rendező csapott le. Nézzük, a háló melyik oldalára!
A Holnapolisz egyszerre eleveníti fel a ’80-as évek ifjúsági kalandfilmjeit és a ’60-as évek sci-fijeit, előbbiből a magával ragadó történetszövést, utóbbiból a jövőről alkotott megkapó képi világot átörökítve. Mindezt fűszerezzük meg néhány egyedi ötlettel, s kész az étvágygerjesztő turmix, egy feltuningolt Szikraváros, némi A hihetetlen család-utánérzéssel nyakon öntve.
Az egyik legfontosabb ifjúsági könyvnek, Lois Lowry Az emlékek őrének az elbaltázott adaptációja. Miért? Elmondjuk! Ezúttal messzemenőkig teljesül: inkább olvasd, mint nézd!
A majom, mely emberré lészen, s az ember, ki állattá aljasul, egymáshoz konvergál, míg az evolúció lépcsőin valahol félúton nem találkoznak, s kénytelenek rádöbbenni, hogy egyik sem különb a másiknál. Aki tükröt tart, annak vesznie kell! Konfliktusuk a végsőkig eszkalálódik, a robbanás elkerülhetetlen – s ez bizony nagyot fog szólni! EZ… ITT… A MAJMOK BOLYGÓJA!
A legújabb Godzilla feldolgozás egyszerre ígér tradicionális és modern megközelítést, mindezt úgy, hogy autentikus marad. Utóbbit a legnehezebb megvalósítani, a legtöbb hasonló, földtől elrugaszkodott történettel bíró film itt szenvedi el a legnagyobb csorbát, és esik ki elsősorban azon nézők kegyeiből, akiknek pusztán a látvány már nem elég. Valami többre, egyedibbre vágynak. Lássuk, hogy vizsgázik ebből a szempontból a legújabb „monstre” mozi, miközben címszereplője leamortizál maga körül egy fél várost!
Az élet kisebb-nagyobb döntések sorozatából áll, melyek következményei kihatnak sorsunk alakulására. A tiniből lassan férfivá cseperedő Peter Parker-nek legújabb kalandjában ezt kell megtanulnia, miközben alteregója bőszen üti az ellent. Pókember talán még sosem volt ennyire hétköznapi hős, szinte kézzelfogható közelségbe kerül hozzánk, amit jelen esetben nem a 3D-nek, hanem az épkézláb sztorinak köszönhetünk. A hiteltelentől eljutunk a hihetetlen jelzőig… talán már a csodálatos sem várat magára sokat!
