Michael Keaton morózus kiképzőként fogja ki magának a megemberesedett Dylan O’Brien-t, hogy a hajánál fogva rángassa végig az akciófilmes klisék vendégmarasztaló ingoványán. A film végére az amerikai bérgyilkos saját fegyvere csövére harap, jó, ha a néző nem követi.
Charlize Theron új filmjében kíméletlen, szexi és halálos, aki menő rucikban, tip-top sminkben és tejfölszőkén merül alá a kettészakadt Berlin mocskos kanálisaiba, hogy férfiszívek helyett arcokat és végtagokat törjön össze, kavics helyett pedig sziklatömböt gördítsen a hidegháború állóvizébe. Ez a film legalább akkora királyság, mint a briteké!
Külsőségeit tekintve látványos, de érzelmileg üres produkció a Szövetségesek, nyomába sem ér Zemeckis kultfilmjeinek.
Sacha Baron Cohen repertoárja (Ali G, Borat, Brüno, A diktátor) tovább bővül a brit külvárosi suttyó futballhuligán szerepkörével, amelynek sztereotípiáit sikeresen házasítja össze a klasszikus kémfilmek paródiájával.
Az év kémfilmje a kémfilmek évében: Steven Spielberg a hidegháborús időszak egyik legkényesebb témáját a Coen-fivérek kipofozta forgatókönyvvel, nagyszerű szereposztással és kiemelkedő színészi játékkal, szellemesen és szórakoztatóan vitte vászonra.
A 007-es ügynök visszatér egy újabb lehetetlen küldetés erejéig, ezúttal egy egész árnyék szervezet ellen lépve szorítóba, miközben újabb darabka kerül fényre sötétbe burkolódzó múltjából. Daniel Craig Bondja klasszikusabb, mint valaha.
Paul Feig legújabb kémfilmes paródiája a nyár vígjátékaként lett aposztrofálva, amit elnéző kétkedéssel nyugtáztam egészen addig, míg a megtekintése porig rombolt minden sztereotípiát. A kém nemcsak hogy remek – jó, legyen, a nyár vígjátéka! -, de kitűnő országimázs is, amely valóban fel is vállalja kis hazánkat. Ezúttal jó helyre került az adókedvezmény, McCarthy pedig jogosan inthet be Susan Cooperként James Bondnak: “Na elmész Te innen a pics@ba!”
