Film, színház, filmszínház: színi és filmkritikák, ajánlók
A korona negyedik évada fejest ugrik a ’80-as évekbe, és leszedi a királyi családról a keresztvizet. Margaret Thatcher, az első női brit miniszterelnök és Diana hercegnő háttérbe szorítják a királynőt. A Netflix legdrágább produkciója folytatja töretlen és kíméletlen menetelését a brit történelmen keresztül.
30 éves a Philip K. Dick novellájából készült kultklasszikus, amelyben Arnold Schwarzenegger levegőzik egyet a Marson. Vagy nem. Mindenesetre egyszerre rémisztő és izgalmas (na meg nagyon ismerős) Dick jövőképe, amelyben a személyes tapasztalatot felülírják a mesterséges emlékek. Az emberiség vajon végleg elszakad a valóságtól? Csak idő kérdése, hogy a Mátrix virtualitása beköltözzön a koponyánkba?
Aligha tudnánk bárki mást elképzelni Terminatorként Arnold Schwarzeneggeren kívül. Neve egybeforrt a figurával, és bár azóta sorban jöttek a halálosztók a jövőből, legfeljebb a franchise végére sikerült majdnem pontot tenniük. T-800-ból egy van, és azt osztrák tölgyből faragták.
A Cinemax televíziós sorozata, a Harcos a harcművészetet vegyíti a történelemmel, melyben a XIX. századi San Francisco utcáit elönti a vér. Mi magyarok ne tudnánk, hogy egy kézreálló fokos milyen remekül mutat az ellenfelünk tarkójában? Hatalmi játszmák, politika, szex, erőszak és kung fu… Trónok harca, távol-keleti módra.
1990-ben Roald Dahl boszorkányai kiszabadultak a Whitbread-díjas mesekönyv lapjairól, és beköltöztek a moziba… na, meg a gyerekek rémálmaiba. Hiába játszotta a főszerepet a kedvenc színésznője, Angelica Houston, és tette ki a lelkét ijesztő bábjaival a Muppet-show atyja, Jim Hanson, az író Dahl nem volt megbarátkozva a könyvéből készült adaptációval: közönségesnek és ijesztőnek találta, a happy endre változtatott befejezés pedig mélységesen sértette. Most 30 évvel később a boszik visszatérnek kiköszörülni a csorbát: a Vissza a jövőbe-trilógia és a Forrest Gump rendezője, Robert Zemeckis idézte meg őket.
Matt Ruff regénye a rasszizmust a horror szemszögéből közelíti meg, a belőle készült adaptáció pedig még tovább árnyalja ezt a képet. Az HBO sorozata gótikus fantasy-vel kevert családi dráma, nyakon öntve némi kozmikus horrorral, melyhez a valóság adja a történelmi hátteret.
Elstartolt a The Mandalorian című tévésorozat második évada, amelytől rögtön összefutott a nyál valamennyi Star Wars-rajongó szájában. Nem csoda, hiszen ezzel az új résszel a széria legjobb és egyben leglátványosabb epizódjának lehettünk szemtanúi, amely hangulatában jobban megidézi az eredeti trilógiát, mint az utóbbi három mozifilm együttvéve.
„Az éjszaka álmomban megint Manderley-ben jártam.” Daphne Du Maurier klasszikusának kezdőmondata ezúttal a Netflixen csendül fel újra. A Manderley-ház asszonyát sokan sokféleképpen dolgozták már fel mozgóképen – az indiaiak különösen szeretik ezt a sztorit -, számos mozi-, tévéfilm és sorozat bizonyítja e történet időtállóságát. Mi szükség egy klasszikus újrafeldolgozására? Ezt a Kisasszonyok legújabb, egyébként remek adaptációja válaszolja meg. Nem árt néha újragondolni a klasszikusokat. Persze nem mindegy, hogy ki és hogyan csinálja!
Az 1909-ben megjelent Martin Eden című, önéletrajzi ihletésű Jack London-regény már számos megfilmesítésen van túl, de Pietro Marcello rendező egészen új szemszögből talál fogást rajta. Olasz környezetbe és a klasszikus sztorit időtlen keretek közé helyezve is megőrzi mondanivalóját, dokumentumfilmes tapasztalatával pedig kivételes érzékenységgel sikerül megidéznie a munkásosztályt.
Enola Holmes forgószélként söpör végig első nagyjátékfilmjén, mögötte nem maradhat kibogozhatatlanul rejtély vagy választójog nélkül Anglia. Sherlock Holmes a fejét fogja, de közben az arcán – velünk együtt – megértő mosoly bujkál. A mesterdetektív húgával áldoz a feminizmus oltárán.