Indiana Jones és a sors tárcsája: Nincs idő megöregedni
Nosztalgiavasút, ahol nem a menetszél csal könnyeket a szemünkbe.
Film, színház, filmszínház: színi és filmkritikák, ajánlók
Nosztalgiavasút, ahol nem a menetszél csal könnyeket a szemünkbe.
Pókember ismét saját univerzumának kereteit feszegeti, amelyet most sem tart egyéb össze, mint a pókháló.
Bár a Creedben nem Rocky osztja a pofonokat, kétség sem férhet hozzá, hogy ízig-vérig Rocky-film. Magam sem hittem volna, hogy Sylvester Stallone-t Rocky szerepéért valaha még egyszer Oscar-díjra fogják jelölni, de ezért a kiforrott alakításáért bizony kijár neki minden tisztelet.
Matt Damon ismét összeállt Gus Van Sant rendezővel, hogy rámutasson: vajon Amerika még mindig az amerikaiaké?
Emlékszel, amikor a Die Hard-franchise nálunk állt bele a földbe?
A szerencsejátékban gyakran idézett aforizma (“Mindig a bank nyer!”) a XXI. századra, szétfeszítve a tőzsde-, és a hitelpiac kereteit, az élet szinte valamennyi területén nemcsak megvetette a lábát, hanem megkerülhetetlen tényként ölt testet. A bank van az ügyfelekért vagy az ügyfelek a bankért? A határ ma már összemosódik.
Nem a méret a lényeg, igaz? Legalábbis ezzel áltattad eddig magad. Pedig ez válóoknak is megteszi. Mi több, ez a fajfenntartásunk záloga. Mielőtt elsápadva méricskélni kezdenéd magad, elárulom: a kicsi a nyerő!
Will Smith díszes baráti kompánia élén habkönnyű filozofálással és mindent maga alá gyűrő hatásvadászattal indít támadást a könnyzacskóink ellen.